„Több kérdéssel kerestük meg az Emberi Erőforrások Minisztériumát, ahonnan csak általános tájékoztatást kaptunk. »A gazdasági és humanitárius szempontok szerinti helyben való segítségnyújtás a legmegfelelőbb, ezért is támogatta a katolikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet programjait a közel-keleti keresztények, főleg iskolás korú gyermekek esetében is« – közölték. Ezúttal tehát nem az a terv, hogy ismét keresztény menekülteket fogadjunk, ahogy azt a koptokkal tettük. (...)
Magyarország lehet az első szekuláris állam, ahol közhivatalt kapnak a vallási üldözöttek. Ugyan több országban vannak egyházügyi állami szervezetek, az nem jellemző, hogy ezek kifejezetten külföldi hívek megsegítésére jöttek volna létre. Svédországban például kormánybizottság van az egyházi közösség támogatására, ez többször küldött már segélyt külföldre, de alapvető feladata az, hogy az állami támogatásokat szétossza az ország felekezetei között. (...)
Lehetetlen megjósolni, hogy a magyar helyettes államtitkárság mennyit javíthat a helyzeten egymilliárd forintból. A legtöbb helyre lehetetlen eljuttatni akárcsak segélyszállítmányokat is. Ugyanakkor diplomáciai érvelésekben ha nem is ütőkártya, de hivatkozási alap lehet a szervezet: például az örmény kormánynak szimpatikus lehet, ha az örményekért kiállunk Iránban. Ám ugyanígy diplomáciai buktatókkal is járhat. Maradva az örmény példánál, Törökország, amely a mai napig tagadja az örmény népirtást, nehezményezhetné, ha Magyarország beleállna egy ilyen konfliktusba.”