„Németországnak Németországnak kell maradnia. Remélhetően minden párt meg tud egyezni ebben a mondatban. Egyesek viszont elfelejtik, hogy szorosan hozzátartozik ehhez, hogy Németországnak megvannak a maga határai. Nincs olyan, hogy nincsenek határai: és ez az állam által nyújtott szolgáltatásokra is érvényes. A szociális jogállamnak is minden téren megvannak a maga határai.
(...)
Nincs olyan államalkotó nemzet, amely »etnikailag tiszta« lenne. Németország mindig is bevándorlási célpont volt, már a földrajzi helyzete miatt is. Ahogyan messze nyúló hagyományai vannak annak is, hogy idegeneket hozunk az országba.
Olyan mágnes, mint most, viszont még sosem voltunk.
De mégis, mi a teendő akkor, ha az emberek továbbra is az ajtó előtt állnak? A határok védelme, pláne a menekültstátusz elutasítása és a kitoloncolás, fájdalmas, és nem is lesz mindig kivitelezhető. Ezért most először arról van szó, hogy jelezzünk. A meghívásunk, miszerint jöjjenek hozzánk, hatásos jelzés volt a világ felé. Most új jelzésnek kell következnie. Hogy ez az ország csak akkor fog tudni továbbra is segíteni, ha Németország marad.”