Ami 2001 szeptemberében elkezdődött, annak nem lesz vége soha. Nem jön el a világállam, nem születik meg a világbéke. Nem tudunk kiiratkozni a történelemből.
Ma tizenöt éve elkezdődött a történelem új fejezete.
Na jó, mint milyen korszakolás, ez sem teljesen igaz: a Nyugat számtalanszor beavatkozott már a Közel-Keleten, a Közel-Kelet harcosai számtalanszor megtámadták már a Nyugatot. Az emberiség történelmének egy jelentős szelete pont erről szólt. A modern kori terrorizmus sem 9/11-gyel kezdődött.
De ebben a konfliktusban 2001. szeptember 11-e bizonyosan egy mérföldkő volt. A terrortámadás léptéke, szimbolikája, egész világot megdöbbentő üzenete új helyzetet teremtett.
Egy pillanat alatt füstté vált az ezredforduló szolid optimizmusa. Hogy vannak még hibák, de mindent összevetve jó irányba tartunk (ha egyáltalán van irány). Hogy ezen belül is a Nyugat népei (köztük Magyarország is) teljes bizonyossággal jó helyen, békében, biztonságban és jólétben élnek, és ez csak tovább fog javulni a jövőben. Hogy az 1945 után a szabad világot, 1989 után pedig néhány nagyhatalmat és kisebb szörnyállamokat kivéve az egész világot uraló Pax Americana tényleg tartósan pacifikálni fogja a glóbuszt, a világhegemón fegyverei által biztosítva a minél zavartalanabb, minél korlátlanabb szabadkereskedelmet és a globalizációt.
*
2001. szeptember 11-e volt az üzenet: nem, nincsen semmi, így a Pax Americana sem örökre lehorgonyozva a történelem nagy folyamában. Az első üzenet volt nekünk, az akkor alig egy évtizede a szabad világban élő kelet-közép-európai népeknek is: semmi sem bizonyos, a mi előre megírtnak tűnő, optimista jövőképet felvázoló sorsunk sem.
Szeptember 11 következménye az Egyesült Államok megrázkódtatása: egy hirtelen elbizonytalanodó, és bizonytalanságában elképesztő túlerejével visszavágni akaró világhatalom felocsúdása.
Szeptember 11 következménye az afganisztáni háború, az iraki háború.
Szeptember 11 következménye a saját uralmuk, saját államaik stabilitását tűzzel-vassal őrző közel-keleti diktárorok megbukása, megbuktatása, és az ebből következő anarchia.
Szeptember 11 következménye az utópista gondolkodásmód, a tömegek jogos óhaja és pőre reálpolitikai érdekek különös elegyéből született arab tavasz kitörése és elbukása − hogy aztán liberális demokráciák helyett mindennél rosszabb terror-kalózállamok szülessenek a Közel-Kelet szívében.
Szeptember 11 következménye a lángba borult Közel-Kelet − és a sok évnyi szenvedés miatt a békés, fejlett, áhított Nyugat felé meginduló tömegek migrációja. Aztán a terror Európa utcáin.
*
Mi történik itt? − kérdeztük egymástól 2001. szeptember 11-én Budapesten, egy keddi délután, amikor a tévét kapcsolgatva hirtelen a füstbe borult New York látképét láttuk meg, egyre több csatornán.
Mikor lesz vége? − kérdeztük nem sokkal később, amikor kezdett összeállni a kép, mi történt és mi következhet a World Trade Center elleni támadásból.
Tizenöt évvel később megállapíthatjuk: ami akkor kezdődött, annak máig nincs vége. Sőt, azóta is megyünk bele a sűrűjébe. Egy új történelmi korszakba. Ami már nem az ezredfordulós optimizmusról, hanem a pesszimizmus különböző fokairól szól.
Ami 2001 szeptemberében elkezdődött, annak nem lesz vége soha. Nem jön el a világállam, nem születik meg a világbéke. Nem tudunk kiiratkozni a történelemből. Az Európai Unió megpróbálta, még ma is próbálja, de nem megy.
Magyarország nem tudja megoldani, nem tudja lezárni ezt a háborút. Jelentéktelenek vagyunk ehhez. Amit mi tehetünk: a lehetőségek szerint, különböző módszerekkel a legnagyobb mértékben kimaradni ebből a konfliktusból, Európa innenső szegletében. És ha kell, akkor védekezzünk. Szövetségeseinkkel, ha lehetséges. Ha pedig minden kötél szakad: a saját utunkat járva. Megőrizve a békét. Megőrizve mindent, ami nekünk fontos.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Egy normális közösség kiveti magából az ilyen embert, ti meg tapsoltok neki?
Még a volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz is határozottan kijelentette, hogy nincs háború – azelőtt, hogy kiszivárgott, „geci nagy háború lesz”.
„A ti választásotok a mi választásunk is – sok szerencsét!” – üzente Matteo Salvini.
Deák Dániel a Mandinernek nyilatkozva rámutatott: Magyar Péter azért mond mást a nyilvánosság előtt, mint zárt ajtók mögött, mert ezt várják el tőle brüsszeli főnökei.
„Ideje újragondolni az átlagbérek mítoszát.”
A közösségi médiában hirdették a szolgáltatást.
Egy normális közösség kiveti magából az ilyen embert, ti meg tapsoltok neki?
