Adatbaj. Mit üzen az új digitális barbarizmus?

„Amint arról a Hetek nemrég írt, a humanizmus korának végét és egy új, tökéletes vallás, a dataizmus világuralmát vizionálja Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történészprofesszora.  (Az adat mondja meg, hogy ki vagy. Hetek, 2016. szeptember 16.) E világban nemhogy a transzcendens valóságnak, de még az emberi érzelmeknek sem jut hely, itt csak adatok léteznek.

Napjainkban az új vulgármaterializmus cunamija kezdi elborítani a közgondolkodást. A technológiától megittasult, önhitt tanítócelebek egymást überelve nyilatkoztatgatják ki vélemény-diktátumaikat. Új csillaguk Yuval Noah Harari, aki már nem elégszik meg azzal, hogy a technikai vívmányok az ember szolgálatában hasznosuljanak, hanem deklaráltan az embert akarja az eszközök szolgálatába állítani.

A történészből »bit-csinálta« filozófussá avanzsáló szerző Sapiens: A Brief History of Humankind (Sapiens: Az emberi nem rövid történelme) című művében az emberi lét beteljesedését a »Nagy Adatnak« való alárendelésben látja. Elmélete szerint, mivel a gép már most sokkal intelligensebb, mint az ember, ezért jobb, ha az nem is vívódik érzelmi kérdésekkel; döntéseit, sőt magát a gondolkodást is átengedi a maga alkotta tárgynak. Mivel a keletkező adatmilliárdok túlnőttek az emberen, ezért álláspontja szerint az ember jobban teszi, ha behódol a nála összehasonlíthatatlanul nagyobb tudású és ezért megalapozottabb döntésre képes rendszernek, és rábízza életvezetését. Ha pedig az egyén életét nagyobb biztonsággal tudja irányítani a gép, mint saját maga, akkor ez még inkább igaz a társadalom egészére, az emberiségre nézve.

Szerinte Isten a vallás által kitalált mítosz, ehhez hasonlóan a népek mítosza a nemzet, a cégeké pedig a pénz. Mindezen mítoszok lerombolása pedig elvezeti az emberiséget az általa feltételezett evolúciós ugrásig, ahol is a »Nagy Adat« igazságos rendezőelve teremti meg az emberiség aranykorát.

E gondolatömleny említésre se lenne méltó, ha – ahogy első olvasatra tűnik – a jeruzsálemi pszichiátriai intézet egyik kliensétől származna. Azonban a szerző említett művét például Mark Zuckerberg, a Facebook tulajdonosa ajánlotta olvasásra 38 millió követőjének, emellett – többek között – Barack Obama és Bill Gates is lelkes rajongói közé tartozik. Persze nem meglepő a vállaltan meleg történész frissensült népszerűsége a high-tech császárok körében. Harari tulajdonképpen ahhoz gyárt ideológiát, sőt vallást számukra, amin eddig is szétkeresték magukat. A globális digi-tatúra urai lelkendeznek a cuccaikat fetisizáló hamis próféta beteg víziójától, aki nem elégszik meg azzal, hogy a tömegek engedelmes alanyként asszisztáljanak információs kiszipolyozásukhoz, hanem totális önátadásra szólítja fel őket.

Ha egy Orwell-imitátor verseny dobogósáról beszélünk, ám legyen. Harari azonban nem fikciónak szánja könyvét, és nem megóvni kívánja az emberiséget a leírtak bekövetkeztétől, hanem ellenkezőleg, épp ezt sürgeti. Miközben a vallást kárhoztatja, furcsamód törekszik beépíteni annak tónusát saját üzenetébe, messianisztikus jegyekkel ruházva fel a „Nagy Adatot”. Az antihitet kultikus tisztelet tárgyává kívánja tenni.

A filozófia egyik meghatározó ága az ismeretelmélet, melynek könyvtárnyi irodalma azt kutatja: hogyan és mennyiben vagyunk képesek megismerni a valóságot. A legnagyobb gondolkodók közül számosan leírták az érzéki és észbeli megismerés korlátait, és teret adtak az intuitív megismerésnek és a hitnek.

Harari nem sokat bíbelődik a gondolkodás tudományának előzményeivel, primitív digitál-barbarizmusa nemcsak a személyiség spirituális, de a pszichikai megismerő képességét is letagadja, és pusztán vegetatív funkciókat végző optikai fehér egérré akarja degradálni az embert.

Az helyénvaló, hogy a természettudományos gondolkodás modelleket állít fel, és ebből von le következtetéseket. A baj ott kezdődik, amikor a tudósok következtetéseiket kutatási területükön túlra is kiterjesztik, ahol ezek a modellek már nem működnek bizonyíthatóan. Márpedig a valóság mindig sokkal bonyolultabb, mint azok a modellek, amelyek alapján a kutatók azt definiálják. Egy baráti beszélgetés hangulatát, egy férfi és egy nő szerelmének kialakulását, egy apa és fia együttlétét megkísérelhetjük leírni fizikai, biológiai törvényszerűségek alapján, de a tudomány legfejlettebb eszköztárát latba vetve sem lehet úgy visszaadni az élményt, ahogy a szereplők azt átélik. A valóság mindig több, mint a tudomány által modellezhető kutatási terület. Amikor a tudósok az általuk vizsgált terület működési elvét, törvényeit a valóság egészére kiterjesztik, akkor szükségszerűen hibás következtetésekre jutnak, és félrevezetik az embereket, pláne ha komplett világmagyarázatot kreálnak belőlük. Egy jelenséget le lehet írni egy egyszerű oksági sor alapján, de ebből még nem következik kényszerítő erővel, hogy ez a jelenség nem történhet meg akár jóval bonyolultabb ok-okozati láncolaton keresztül is.

Pusztán azért, mert az emberi érzéseket, lelkiállapotokat biológiai és kémiai úton is meg lehet közelíteni, ebből még nem következik, hogy mindezekben ne lehetne magasabbrendű, természettudományosan nem leírható faktor.

A tudományos világnézet fogalma önellentmondás, mert a különböző tudományágak egzakt részterületeket vizsgálnak, a világnézet pedig szükségszerűen következtetések összessége.

A bizonyított tételekből a világot magyarázó végkövetkeztetésekig eljutni egyfajta elrugaszkodást, ugrást feltételez, ezért az úgynevezett tudományos világnézet ugyanúgy hiten alapul, mint az idealista. A régi-új materializmus – amely szerint az ember pusztán kémiai, biológiai, fizikai folyamatok összessége – hamis felsőbbrendűsége valójában csak korlátoltságának bizonyítéka, mert állításai csak az általa modellezett körben bizonyíthatóak, azon túl nem. Például a természetfeletti valóság nemlétét értelemszerűen nem lehet bizonyítani. Az ismeretlen, sőt a megismerhetetlen pedig mindig több lesz, mint a megismerhető.

Az élet tele van abszurd és irracionális elemekkel, és ettől szép, ne hagyjuk, hogy elvegyék a szépségét!

Mindemellett elmondható, hogy a mértékadó gondolkodókat a legtöbb esetben jellemezte egyfajta alázat, vitakészség, az elméleteikkel szemben álló érvek mérlegelése, és kevesen merték semmisnek tekinteni a gondolkodás történetének évezredes előzményeit. Harari ezzel szemben, mint egy anti-Szinájról aláereszkedő anti-Mózes nyilatkoztatja ki vérlázító süketségeit, ami egy B kategóriás disztópia-moziban elmenne mint a történet főgonoszának agymenése, de valós felvetésként rossz vicc. Harari arroganciája valószínűleg értékelhetetlen teoretikus teljesítményének kompenzációjaként szolgál. A mitugrász álgondolkodó teóriája már nem hanyatlás, hanem hanyattesés. Beszűkült és szívtelen világában az »I love you« kimondását is szoftveres elemzésnek kell megelőznie.

Az új szerver-aranyborjú körül játszadozó bádogemberek viszont rendkívül célszerűen fognak megrészegedni saját ürességüktől, a még gördülékenyebb adatszolgáltatás érdekében.

Harari homo deusa, nyomasztó istenembere egy kongó belsejű, haszonelvű géplény. Sivár hardver-szörny, aki engedelmesen kattintgat a tech-vezérek marketinglabirintusaiban. Harari elmélete nemcsak istentelen, hanem embertelen is.

Már nem a robotokat akarja emberi szintre fejleszteni, hanem az embereket robotokká tenni.

Ha egy személy átadja döntéseit egy gépnek, attól a pillanattól kezdve megszűnik a szabadság és a felelősség, valójában megszűnik maga az ember. Ha nincs szabadság és nincs felelősség, akkor megszűnik a jog, bár ezekre az elavult kategóriákra Harari kiborgvilágában már nincs is szükség. Ott, ha valaki egy kicsit depressziós, elég csak rákattintania egy hirdetési felületre, amelyen ez áll: Akciós szeretetcsomag már
19 990 + áfától! Töltsd le azonnal! Most gazdaságos szeretni! Vagy ha valaki vizsga előtt áll, elég felmenni a központiidegrendszer.com-ra, és az illető egyből szembesül vele, hogy új, agysejtbarát tudásbázis-növelő program érkezett, most ajándék műveltségszimulátorral 34 999-ért.

Az ügy legfájdalmasabb pontja számomra az, hogy Harari a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora.

Elnézést, de nem a Kuala Lumpur-i vagy az ulánbátori egyetemé, és még véletlenül se Panama városi, vagy a bujumburai vagy a mogadishui, hanem a jeruzsálemi egyetemé.

Annak a városnak az egyeteme nevezte ki professzorának ezt az embert, ahol Ábrahám az oltárra helyezte megkötözött fiát, Izsákot, ahol Dávid szerezte zsoltárait, ahol Salamon temploma állt, ahol a próféták szóltak örök érvényű igazságokat, és ahol a Názáreti Jézus Krisztus meghalt és feltámadt.

Ahol a történelem a lehető legpozitívabb, világraszóló szellemi inspirációját kapta, annak a népnek a szellemi központja, amelynek önnön létét is köszönheti Yuval Noah Harari. Nehéz felfogni azt, hogy ahol a kövek is kiáltanak, pont ott hogyan tud kialakulni ekkora süketség valakiben.

Még az 50-es évek bornírt, gyilkos, vonalas szocializmusának tudományba vetett hite sem volt ennyire elbizakodott és leegyszerűsített, és nem mert ilyen tolakodóan rátámadni az ember legintimebb szférájára.

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy az ilyen emberek miért nem gondolják végig, hogy elméletük esetleg fájdalmas tévedés is lehet, amely egyszer csak rászakad követőikre? A válasz tudható, mindenesetre próbáljunk normálisak maradni, és megvédeni magunkat azoktól, akik azt hiszik, hogy velük kezdődött a gondolkodás, miközben velük ér véget.”