Október másodika: a sikeresség kritériumai

„Matekozzunk egy kicsit: a korábbi népszavazások győztes álláspontjaira leadott szavazatok átlaga 2,8 millió voks. A legutóbbi, vizitdíjas népszavazáson a Fidesz álláspontját 3,3 millióan osztották. Ha most október 2-án 49%-os részvétel mellett 84%-ben nyernek a NEM-ek, akkor az azt jelenti, hogy 3,4 millió szavazót tud felsorakoztatni maga mögött a kormány. Tehát a Fidesz hat évnyi kormányzás után képes lenne ugyanannyi szavazót megmozdítani, mint ellenzéki időszakának csúcspontján. Ez igen csak jó eredménynek tekinthető, annak ellenére, hogy a részvétel ebben a vizsgált esetben nem éri el az 50%-ot.

A népszavazások jogi kötőerejük mellett erőteljes politikai hatásokkal is bírnak. A rendszerváltás népszavazásaival már a választások előtt sikerült megverni az MSZMP utódpártját. Az 1997-es NATO népszavazás, ha átmenetileg is, de segített az MSZP-nek, hogy elmozduljon a politikai holtpontról, ahová a Tocsik-ügy juttatta. De emlékezhetünk 2008-ra, amikor a Fidesz-KDNP által kezdeményezett referendumon (a tan-, vizit- és kórházi napidíjról) a polgári pártok győzelme a szocialisták 2010-es totális vereségébe torkollott. A jogi hatáson túl tehát politikai következményei is vannak a népszavazásoknak. Ez valószínűleg most sem lesz másként.

Az októberi népszavazás ugyanakkor különleges lesz. Politikai hatása ugyanis különbözik a korábbi referendumokétól. A kormány most nem az ellenzéket akarja legyőzni, hanem a Brüsszellel folytatott küzdelemhez gyűjt támogatást. Érdemes megjegyezni, hogy az ellenzék viszont a kormányt tekinti ellenfélnek a népszavazáson, amiért meg is kapja a vádat kormányoldalról, hogy beáll a brüsszeli bizottság nemzeti szuverenitást sértő politikája mögé.

Sokakkal ellentétben úgy gondolom, hogy a mostani népszavazást, bár egészen nyilvánvalóan lesz belpolitikai hatása is, érdemes inkább külpolitikai kontextusban szemlélni. Külföldön ugyanis nem az érvényességi küszöböt fogják elsősorban figyelni, hanem azt, hogy hányan sorakoznak fel Orbán álláspontja mögött. Minél nagyobb a támogatás a kormány mögött, annál nehezebb tárgyalásokra kell készülnie a bevándorláspárti európai politikusoknak. A politikai erőt ugyanis nem a jogszabályok adják, hanem a választók minél nagyobb támogatása. Orbán ezt már régen felismerte, a nyugat-európai politikusok csak most kezdték el kapizsgálni.”