„Lehetett sejteni, hogy a tanártüntetések és a kerekasztal-tárgyalások nyomán szervezeti átalakítások várhatók, a Kliket annyi jogos kifogás érte. Most létrejött a »sok kis Klik« rendszere, ami azt jelenti, hogy minden kisebb régióban lesz egy központ, ahhoz tartoznak a környező városok tankerületei. A kecskeméti központ például a saját tankerületén kívül magában foglalja Tiszakécske, Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa városokéit. Budapesten több kerületet összefog egy-egy központ, amelynek élén kinevezett igazgató áll, sokak szerint eltúlzott hatáskörrel. A kormány láthatóan a nagy struktúrák és a még nagyobb strukturális változtatások barátja, miközben a tanárokat strukturálatlan csoportokként kezeli. Kár, mert ez magában hordja az újabb tüntetések lehetőségét. A Klikről a kormány azt gondolta, tulajdonképpen nem volt rossz struktúra, csak egy kicsit nagyra sikerült. Pedig a Klik kifejezetten rossz struktúra volt, mert nem a gyakorlat során lett merev és bürokratikus, hanem mert túl hierarchikus lévén eleve merev és bürokratikus volt.
Magyarországon számos változtatásról az az érzésünk, hogy a félig átgondolás jegyében, afféle csiki-csuki módszerrel történik, mint a malomjátékban. A kisördög azt súgja, hogy centralizálás ide vagy oda, ha eddig tankerületi központok működtek volna, akkor lehet, hogy valaki kitalálja, mégiscsak legyenek az önkormányzatoknál az oktatási intézmények.
S egyszer majd eljön az ideje a vissza-, majd a vissza-visszaváltoztatásnak. Nem azért, mert a régi jó volt, hanem mert az új még rosszabbnak bizonyult. A formális változtatásra jó példa, hogy az eddigi szakközépiskola most már szakgimnázium lesz, ami fából vaskarika, hiszen a gimnázium lényege, hogy nem szakoktatást ad. Hogy a tetejébe megmarad a szakközépiskola kategória, csak ezentúl szakiskolának nevezik, az már a vicc határát súrolja.”