Az újrakezdések kora

„A szociológus Antal Z. Lászlótól hallottam, hogy a halál a 20. század botránya: előtte a vallás révén úgy tudtuk, hogy örökké fogunk élni, a 21. században pedig majd az információs technika és a genetika tesz minket újból halhatatlanná.

A születéskor várható átlagos élettartam egyre nő: aki a jövő héten születik, az egy hétvégével, aki a jövő hónapban, az egy héttel, aki jövőre, az egy negyed évvel, aki pedig a következő évtizedben, az két-három évvel fog tovább élni. Ha pedig elérünk odáig, hogy a várható életkor minden évben több mint egy évvel nő, akkor halhatatlanok lettünk. Aubrey de Grey, a halhatatlanság egyik propagálója szerint már megszületett az a kisgyerek, aki ezer évig fog élni. (...)

A hosszabb élettel szemben még súlyosabb problémákat vet fel majd az öröklét. Ez lesz ám a nagy újrakezdés! Amikor lehetővé válik, hogy elérve létezésünk biológiai határait, egy digitális adathordozón pihenjük ki életünk fáradalmait, rajta testünk dns-kódjával és agyunk-lelkünk mintázatával. Hogy aztán majd valamikor tetszés szerint újrakezdhessük. Hogyan illeszkedik be majd a társadalomba egy magát mondjuk két évtized múltán a digitális létből újból biológia lénnyé változtató egyén? És kik lesznek a társai? Bármilyen bizarrnak is tűnik, ennek is megvannak az esélyei. A Kurzweil által szingularitásnak nevezett robbanás során az ember által kifejlesztett technika lekörözi a biológiát: az információtechnika először megközelíti, majd utoléri és végül lehagyja azt, amit az evolúció 3,5 milliárd év alatt teremtett. Emberi test előállítására már ma is képesek vagyunk – klónozással, ami egyelőre sehol sem megengedett. Az emberi agy feltérképezésén, működésének »visszafejtésén« pedig olyan hatalmas tudományos erők dolgoznak, hogy a szingularitás beköszöntével – ezt a 2030-as évekre teszik – lehetővé válik majd az agy »letöltése« is – mondjuk egy usb-stickre –, és ezáltal megőrzése az öröklétnek.

Na, ez lesz a 21. század mennyországa.”