„A gyerekeid folyamatosan adagolják a boldogságot”

„Tanácstalan anyukáknak, aggódó nagymamáknak mutat irányt szakértőkből álló csapatával. Nap mint nap kézen fogja hallgatóit, hogy a gyereknevelés sokszor rögös útján támaszt nyújtson. Komoly, kedves, megértő hangjával minden hétköznap találkozhatunk a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában. Keresztes Ilona szívesen mesélt arról, milyen is négy fiú édesanyjának lenni.

- Négy fiú édesanyja. Mindig nagy családról álmodott? 

- A férjem is és én is nagycsaládban nőttünk fel. Egyikünk számára sem álom volt ez, inkább természetes. Négy gyermeket terveztünk, de többet is szívesen elfogadtunk volna. Végül így alakult, és ezért nagyon hálásak vagyunk.

- Hány év korkülönbség van a gyermekei között?  

Az első kettő másfél év különbséggel, a következő négy év után, a legfiatalabb pedig rá három évre született. Kilenc év alatt érkezett meg a négy fiú. Gergő ma már 29, Bence 27, András 23, Domonkos pedig 20 éves.

 - Az első gyermeke születése után mi okozta a legnagyobb meglepetést? Mi érte váratlanul?

- Mivel voltak kistestvéreim, és mindig sok kisgyerek vett körül a családban, az nem volt meglepő, hogy milyen egy újszülött kisbaba. De ráébredni arra, hogy ő az én fiam és anya lettem, különös érzés volt. Egyszerre boldogító, ünnepélyes, félelmetes, és megnyugtató.

(...)

- Mit csinálna ma másként? 

- Ha visszapörgethetném az idő kerekét, a mai eszemmel, sok mindent máshogy csinálnék. A család fejlődésében az az érdekes, hogy nemcsak telik az idő, és nőnek a gyerekek, hanem a mi szülők is idősödünk, tapasztalatot szerzünk, érettebbek leszünk. Ha a mai énemmel nevelném az első gyerekemet, lehet, hogy türelmesebb, nyugodtabb lennék, de kevésbé volnék játékos, rugalmas, energikus. Szóval ezen nem érdemes agyalni. Biztosan így volt jó, ahogy volt. A legfontosabb, hogy a szeretet valódi és feltétel nélküli legyen, amit a gyerekek felé közvetítünk. Az egyéb ügyetlenségek emellett elenyésznek.

(...)

- Pár évvel ezelőtt Önt és férjét választották a házasság hete „arcainak”. A gyermekei mellett mikor jutott ideje a kedvesére? Milyen közös programot találtak ki ilyenkor?

- Ő nem a kedvesem, hanem a férjem éppen 30 éve. A gyerekek kicsi korában, ahogy említettem, hosszú estéink voltak, és ilyenkor voltunk együtt. Minden évben elmentünk egy hétre kettesben, és év közben néha egy-egy moziba vagy barátok közösségébe. Mostanában szabadabbak vagyunk. Sokszor lehetünk kettesben, de mindketten nagyon sokat dolgozunk, és arra kell figyelnünk, hogy közben ne veszítsük egymást szem elől.”

(...)