Arra a külföldi leányvállalatok közül senki nem gondolt, hogy valaha is bekövetkezhet a német Praktiker csődje. Azt mindenki tudta, hogy vannak problémák, de hogy idáig fajulhat a helyzet, arra senki nem számított. Interjú.
„A Praktiker az elmúlt években egy nehéz időszakon ment keresztül, ami azzal indult, hogy a német anyacég csődbe ment. Mi történt ott pontosan?
A német Praktiker 2013 júniusában felszámolást kért maga ellen, ami sok okra vezethető vissza, de a közvetlen ok az a hosszú ideig tartó árverseny volt, amibe a cég a német piacon keveredett. A Praktiker abból akart versenyelőnyt szerezni, hogy hatalmas kedvezményeket adott. Először évente négy-öt alkalommal, aztán később már havonta egy napon minden termékre 20 százalék kedvezményt adtak. Emellett pedig rengeteg pénzt fizetett ki különböző tanácsadó cégeknek, sokkal többet, mint ami indokolt lett volna. Mindez végül oda vezetett, hogy a cég egyszer csak tönkrement. Nekünk pedig ez azt jelentette, hogy bár a magyar cég nem ment csődbe, mindenki azt hitte, hogy az anyacégünkkel együtt mi is fizetésképtelenné váltunk. Arra a külföldi leányvállalatok közül senki nem gondolt, hogy valaha is bekövetkezhet a német Praktiker csődje. Azt mindenki tudta, hogy vannak problémák, de hogy idáig fajulhat a helyzet, arra senki nem számított. (…)
Hogy jött ki így a cég anyagilag?
Először is a beszállítóinkat kellett megnyugtatni, hogy ki tudjuk fizetni az árukat. Sikerült meggyőznünk őket, hogy segíteniük kell, hogy tovább tudjunk működni. Az is segítségünkre volt, hogy sok magyar beszállítónk van, az arányuk 70-75 százalék – szemben a többi Praktiker lánccal, ahol a beszállítók 60 százaléka külföldi –, akiket a kollégáink jól ismernek, és akiknek az elmúlt 10-15 évben mindig nagyon pontosan fizettünk. A bérbeadóinkkal is tárgyalni kellett, akiktől az áruházakat béreljük. Muszáj volt újratárgyalni a bérleti szerződéseket, mert már vagy tíz éve változatlan bérleti díjakat fizettünk, annak ellenére, hogy a válság után 50 százalékkal csökkent a bevételünk. Végül velük is sikerült megállapodni.
A vásárlók is reagáltak a felszámolás hírére?
Igen, az első három hónapban vagy 300-400 ezer vevőt vesztettünk. Ők attól tartottak, hogy ha tönkremegy a cég, akkor nem lesznek érvényesek a garanciák, nem tudják visszaváltani a termékeket, úgyhogy inkább nem akartak semmit sem venni nálunk. Tehát a vevőkben is nagy volt a bizonytalanság, őket is biztosítanunk kellett, hogy mi nem megyünk sehová. A baj csak az, hogy ki hisz a halottaknak? Ezt sokszor megkaptam, amikor tárgyaltam valamilyen partnerünkkel, hogy halottakkal nem érdemes már beszélni, nem érezték úgy, hogy életképes a cégünk. Ráadásul akkor még nem is voltam tulajdonos a cégben, csak egy egyszerű alkalmazott, úgyhogy nehéz volt meggyőzni az embereket.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
