Köztünk élnek...

Frappáns segítség a várakozások, sorban állások, üresjáratok hosszú perceire az a játék, amikor csak egy hangot lehet egy szóban megváltoztatni, úgy, hogy egy új értelmes szót kapjunk, majd abból az előző módszerrel ismét újat és újat - így egy szóláncot képezve egész vicces szóözönt kaphatunk. Szavakat, amelyeknek semmi közük egymáshoz, mégis hasonló a hangzásuk. 8 éves kisfiam révén, akinek egyik legkedvencebb szórakozása a nyelvi játékok űzése, értesültem arról, hogy így lehet a "baj" szóból a "jog" szóig eljutni, nem is olyan bonyolultan: baj-boly-bog-jog, és persze fordítva.

Ezen a szóláncon aztán - nyelvi leleményén való megelégedettségében fülig érő szájú kisfiamat elnézve - elmerengtem egy pillanatra.

Szülőként az új tanév kezdete okán az elmúlt hetekben lázasan füzeteket, tornaruhát, tornatáskát vásároltunk, tolltartót rendeztünk, ceruzát hegyeztünk, könyveket címkéztünk, ünneplő ruhát mostunk és vasaltunk, és mindeközben sóhajtozva, megannyi izgalomtól, aggodalomtól terhelve, még az első uzsonnás szendvicset kenegetve is azon töprengtünk: Vajon milyen lesz csemeténk első oviséve/iskolaéve? Vagy milyen lesz az új tanév a már megszokott helyen? Jön-e új lurkó az ovis-csoportba? Ugye nem ment máshová nyáron a kedvenc óvó/tanítónénink? Vagy éppen: lehet, hogy reánk néz a Jó Isten és végre elmegy a finomanszólvapályatévesztett mumustanár, aki megkeserítette a tavalyi évet? Kibír-e még egy tanévet a roskadozó oktatási épület? Összeegyeztethetőek-e a különórák? Ráér-e majd a nagyi, hogy úszni vigye a gyereket? stb, stb.

Nem lebecsülve egy átlagos kisgyermekre (és családjára) váró megpróbáltatások számát és súlyát, azt gondolom, hogy mindezen aggodalmak tárgya jellemzően kezelhető és túlélhető. Bevallom, iskolás pályafutásom során bizony akadt pocsék (akár szadista) tanító(néni), rossz állapotban lévő épület, kibírhatatlan különóra, felesleges túlterheltség, kötözködő osztálytársak, ehetetlen menza, megannyi kellemetlenség, mégis itt vagyok, és legfeljebb halvány emlékként derengenek a kisebb-nagyobb, akkor akár feldolgozhatatlannak tűnő sérelmek.

Akikről most szólni szeretnék - merthogy ők jutottak eszembe a jogos-bajos szójátékról -, azok helyzete azonban ettől eltérő. Ők azok a gyerekek, akik valamilyen másságukból adódóan nehézségekkel küzdenek a tanulási folyamatban való részvétel szempontjából. Akik például nehezebben mozognak, beszélnek, írnak, olvasnak, gondolkodnak, érzékelnek, mint a korosztályukbeliek, vagy éppen szociális képességeik, figyelmük marad el átlagos társaikétól, tehát van valami "Baj"-uk.

No, itt jön be a címben szereplő bűvös szó, a "Jog". Merthogy, szerencsés módon a mi modern, felvilágosult, humanista államunk nem feledkezik meg "más" barátainkról, gondoskodik róluk is! A köznevelésről szóló törvény kimondja, hogy ezeket a gyerekeket különleges bánásmódban kell részesíteni. Mindez igen szerteágazó jogosultságokat foglal magába: egyéni fejlesztési terv, gyógypedagógiai támogatás, speciális tanterv, tantárgyi minősítés alóli felmentés, speciális feltételek a számonkérés során, speciális segédeszközök, stb.