„Számtalan szülői beszámolót összegyűjtöttünk az utóbbi időben, így hosszan sorolhatnánk a hasonló történeteket, de már ennyiből is látszik: a kormány migránsozása és gyűlöletkampánya hatással van a gyerekekre is, a szülők és a felnőttek pedig nemigen ússzák meg, hogy kezdjenek ezzel valamit, mert a tét, a felelősség óriási. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország jövője sokkal inkább múlik azon, hogy kommunikálunk-e egyáltalán, és ha igen, hogyan beszélünk a gyermekeinkkel a terrorizmusról és a menekültkérdésről, mint azon, hogy vasárnap hányan járulunk az urnákhoz, és hova húzzuk az X-et.
»A kék plakátok, a hozzájuk kapcsolódó szórólapok és tévészpotok ott vannak a levegőben, üzeneteik mára szerves részeivé váltak a közegnek, amiben a gyermekeink felnőnek« – magyarázza Gyurkó Szilvia. A gyermekjogi szakértő emellett egy fontos különbségre hívja fel a figyelmet: mi felnőttként ismerjük a bevándorlásellenes kormányzati üzenetek kontextusát, ezért képesek vagyunk az elvonatkoztatásra, a gyerekek viszont nem feltétlenül. A gyerekeknél a hitelesség egészen más kondíciókkal működik, mint a felnőtteknél: nekik például a tévé és a benne lévő reklám az igazság forrása, általában sokkal komolyabban veszik az ott látottakat, mint mi, felnőttek – hozza fel példaként.