Beköszöntött a politikai szabadrablás kora

„Kezdődött azzal, hogy elsőként a Jobbik népszavazást akart a migrációspolitikáról, amit a Fidesz ellopott, és amikor már a Jobbik nem is akarta, szépen megcsinálta. Aztán jöttek a szocik, akik elorozták Gyurcsány bojkottálós ötletét; bár azt mondták, hogy a bojkott nem bojkott, csak szerény távolmaradás. Ahogy szép lassan telt az idő, s az ellenzéki pártok úgy váltogatták hónapról-hónapra a referendumról alkotott véleményüket, ahogy Kerék-Bárczy az izmusokat, eljutottunk egy nagyon zavaros kampánykezdéshez. Jelen állapotban (nem vagyunk biztosak, hogy változatlan marad) Gyuriferi azt mondja, amit eddig mondott, de hozzáteszi azt, amit a Jobbik még a nyár elején szajkózott; a Jobbik, egy kacskaringós úton végül beállt a kormány mögé; Molnár Gyula szocialista pártja pedig összebugázott egy olyan zavaros stratégiát, amit még a saját, megmaradt maroknyi tagságuk sem nagyon ért. Szóval jól láthatóan az ellenzék kapkod, s nem nagyon tud mit kezdeni a kvótareferendummal.(…)

Végül az »ad infinitum« gyökereit kereső, és a végtelenségig, vagyis inkább az agóniáig tartó megújulásában bízó, vetésforgóban működő szocialista párt vezetői is jól megkavarták a trutyit. Tavaly még álproblémának nevezték az egész migrációskérdést, majd egy rövid migránssimogató korszak után, illetve a népszavazás meghirdetése hallatán, mivel az akkori elnök Sebajtóbinak jellemzően jobb ötlete nem volt, elbugázták Gyuriferi bojkott stratégiáját (amit ugyan nem bojkottnak, hanem távol maradásnak neveztek, valami furcsa megfontolás miatt). Ez viszont elég szarul hangzott, leginkább azért, mert közben kiderült, hogy bizony a »nem-fideszesek« és a szocialista szimpatizánsok maréknyi hada is inkább a kormány által megfogalmazott kvótaellenes véleményen van.

Így, miután Sebajtóbi szükségszerűen orra bukott, az új elnökségnek ki kellett találnia valami újat. Ami, ha nehezen is, de sikerült. Molnár Gyula, miután elment Brüsszelbe tárgyalgatni és miután megerősítette Martin Schultzot, az európai baloldal befogadópolitikájának legnagyobb szószólóját, hogy mellettük állnak, kiállt a nyilvánosság elé és olyat mondott, amitől még a legbelsőkörösebb elvtársak is dobtak egy hátast. Ha létezik kényszerkvóta – mondta a valósággal is vitatkozó pártelnök – akkor a magyar szocistapárt beáll a kormány mögé. Sőt: még a parlamentben is megszavazza azt a törvényt, amit a kormány a kvóták ellen benyújt. De a népszavazást, ami ugyanezekről a kvótákról szól, továbbra sem támogatja, tehát szerintük nem kell rajta részt venni.”