„Keresztényként hogyan éli meg a kormány migráció elleni harcát?
Sokszor ér bennünket az az igaztalan a vád, hogy szívtelenek, keresztényietlenek vagyunk. Én magam is föltettem már ezt a kérdést: nem szegjük-e meg a felebaráti szeretet parancsát, amikor egyébként a hitünket és a kultúránkat védjük? De a hit védelme legalább annyira keresztény kötelesség, mint a felebaráti szeretet. Itt azt is tisztázni kell, hogy kire vonatkozik a felebaráti szeretet. Az egész világot, mindenkit legfeljebb elméletileg lehet szeretni. Ma a világ legfenyegetettebb kisebbségét a keresztények jelentik. Mi a keresztényekkel kezdjük, ezért állította fel a miniszterelnök úr a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságot. Így jó lelkiismerettel tudom azt mondani, hogy közben utasítsuk el azt a típusú migrációt, amit az EU ránk akar kényszeríteni. De a migránsok nem lehetnek a gyűlölet tárgyai, hanem áldozatok.
Vannak, akik már előre inkvizíciós államtitkárságról beszélnek. Mit szól ehhez?
Inkvizíciós államtitkárság? Akkor nézzük a tényeket: a nemzetközi statisztikák szerint öt, a vallása miatt üldözött ember közül négy keresztény. A vallási alapon elkövetett erőszakcselekmények 78 százaléka a keresztényeket sújtja. Mi köze van az inkvizícióhoz annak, ha meg akarjuk védeni az üldözötteket? Senkit sem akarunk elítélni vagy megbélyegezni, de azokat, akik a legnagyobb veszélynek vannak kitéve, és a saját »eredetünket« testesítik meg, szeretnénk megóvni, segíteni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. A bevándorlók több mint kétharmada muszlim, tehát a keresztények a migránsok között is kisebbséget képeznek. És mit látunk? Hogy a német menekültszállásokon folytatódnak azok az atrocitások, amelyek Afrikában és Ázsiában érik a migránsokat. Aki inkvizíciót emleget, az az áldozatból akar tettest csinálni, valahogy úgy, mint 2006-ban, amikor a Gyurcsány-kormány csőcseléknek nevezte azokat, akiket megvertek, akiknek kilőtték a szemét vagy eltörték a karját. Ez egy régi trükk, amit a balliberális oldal előszeretettel alkalmaz.”