»Kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot« — idézi Eszterházyt a professzor, majd csavar egyet az idézeten. »Nagyon nehéz úgy hazudni, hogy az ember ismeri az igazságot« — mondhatnák az austisták. Ők ugyanis szinte képtelenek hazudni.A szándékos hazugság igazából egy szofisztikált társas stratégia. Ebben az autisták értelemszerűen gyengék.
(...)
A professzor el is mesél pár anekdotát. Volt, hogy egy kisfiú énekóra közben felállt, odament a daloló tanárhoz, befogta a száját, és azt mondta: »Ezt most hagyd abba. Csúnya hangod van, és zavarja a többieket.« Ő egyébként egy mentálisan fejlett autista volt, hiszen érzékelte, hogy a többieket zavarja a hamis hang.
Az autizmus dicsérete
Nagyon sok múlik a hozzáálláson, ha az ember egy autistával él együtt. A társadalom általában úgy viszonyul hozzájuk (és minden más fogyatékoshoz), hogy hiányzik belőlük valami, amit megpróbálnak utólag a fejébe önteni. Avagy »normálissá nevelni«.