Vasárnap parlamenti választásokat tartanak Oroszországban, amelyen a jelenleg hatalmon lévő Egységes Oroszország zsinórban negyedszer nyerne és alakítana kormányt.
Vendégszerzőnk, Ackermann Sándor írása
Senki sem mondhatja, hogy az idei évben ne lett volna részünk komoly politikai meglepetésekben, már ami a különböző szavazásokat, választásokat illeti. Egy éve ilyenkor még legtöbben egy legyintéssel intézték el a mára elnökjelöltségig jutó Donald Trumpot, a britek EU-kilépése pedig szintén az év egyik legnagyobb meglepetése volt a világpolitikában. Az azonban gyakorlatilag világszenzációnak számítana, ha a Putyin pártjának tartott orosz Egységes Oroszország nem nyerné meg (toronymagasan) a közelgő dumaválasztásokat − a kiélezett világpolitikai helyzet és a gazdasági nehézségek ellenére is.
Szeptember 18-án, most vasárnap parlamenti választásokat tartanak Oroszországban, amelyen a jelenleg hatalmon lévő Egységes Oroszország zsinórban negyedszer nyerne és alakítana kormányt. A várakozások és az előrejelzések szerint csupán az lehet kérdéses, hogy a kormánypárt mennyivel tud nyerni, mekkora lesz a többsége az orosz parlamentben, az ellenzéknek pedig várhatóan továbbra is csak a statisztaszerep marad.
A pártelnöki és egyben kormányfői tisztséget betöltő Dmitrij Medvegyev és a kormánypárt népszerűsége az utóbbi időben ugyanakkor folyamatosan csökken, míg Vlagyimir Putyin elnök népszerűsége megingathatatlannak látszik. A Krím elcsatolása nyomán kiéleződő ukrán-orosz konfliktust követően kialakult feszült világpolitikai helyzet ugyanis kettős belpolitikai helyzetet teremtett Oroszországban.
*
A területi annexió egyrészt meglehetősen felkorbácsolta az általában amúgy is kissé túlfűtött orosz nemzeti érzelmeket, a szankciós politikából eredő gazdasági nehézségeket ugyanakkor egyre többen érzik meg a saját bőrükön. Kérdés, hogy a nagyhatalmi státuszra sokat adó oroszok meddig hajlandóak elviselni a nadrágszíj egyre szorosabbra húzását. Kissé leegyszerűsítve a népszerűségi mutatók által mutatott képet az orosz szavazók nagy része Vlagyimir Putyint a külpolitikai „sikerekkel”, míg a Medvegyev által vezetett kormányt a gazdasági nehézségekkel azonosítják.
Dmitrij Medvegyev az utóbbi időkben nem a jól hangzó kampányígéretekről, hanem a politikailag és emberileg is igencsak vitatható kijelentéseiről maradt emlékezetes. A 2014-ben Oroszország által elcsatolt Krímbe tett idén májusi látogatásakor például a helyi nyugdíjasok vehemensen kérték rajta számon, hogy miért ilyen alacsonyak a nyugdíjak szemben a magas árakkal. A meglepett miniszterelnök válaszul csak azt tudta mondani, „egyszerűen nincs pénz. tartsanak ki, találunk pénzt. tartsanak ki, jó egészséget kívánok”. Az alulfizetettségük miatt panaszkodó tanároknak pedig egy nyári rendezvényen azt a tanácsot adta, hogy a tanári állás helyett az üzleti életben kellett volna elhelyezkedniük, ha jobb fizetést szeretnének. Annak ismeretében, hogy az orosz nyugdíj kb. 10 ezer rubelnél is kevesebb (mai árfolyamon nagyjából 42 ezer forint), illetve a rendezvényen felszólaló tanár fizetése 15 ezer rubel (63 ezer forint), érezhető, hogy Medvegyev megjegyzései nem éppen a kampányidőszak alatti szavazat-optimalizálás legtökéletesebb példái.
Az államtól talán legkevésbé függőnek tartott, közvélemény-kutatásokkal foglalkozó moszkvai Levada központ rendszeresen készít felméréseket a lakosság körében a különböző oroszországi politikai pártok, valamint politikusok népszerűségére vonatkozóan.
A legfrissebb, augusztus végén készített felméréseik szerint a kormányzó Egységes Oroszország népszerűsége csökkent az előző (néhány héttel korábbi) mérésekhez képest. A biztos szavazók körében 57-ről 50%-ra csökkent a kormánypártra szavazók aránya, de Dmitrij Medvegyev miniszterelnök sem tudott javítani népszerűségén a választáshoz közeledve, sőt: 55-ről 48%-ra esett a népszerűsége. Mindeközben Vlagyimir Putyin orosz elnök népszerűsége töretlenül magas, 82%-on mérték a duma-választások előtt bő három héttel (ezt magyarázza a fentebb említett eltérő államfői-kormányfői társadalmi megítélés).
Friss hír ugyanakkor, hogy a kormánypárt népszerűség-zuhanásáról elemzést közreadó Levada központot egy 2013-ban megalkotott törvény felhasználásával külföldi ügynöknek minősítette az orosz Igazságügyi Minisztérium, ami a gyakorlatban egyet jelent a szervezet teljes ellehetetlenítésével. A Minisztérium rövid indoklása szerint külföldi pénzekből tartotta fent magát az intézet, s bár a Levada fellebbezett a döntés ellen, nem túl sok esély van az ítélet megváltoztatására.
*
Azzal persze nem kell számolni, hogy Medvegyevéket bárki is megszoríthatja a szeptember 18-i választásokon, a népszerűség folyamatos esése azonban intő jel lehet a jövőre nézve, pláne, hogy az utóbbi időben többen is kétségbe vonták Medvegyev politikai kvalitásait a kormányfői tisztség betöltésével kapcsolatban, egyesek szerint pedig Putyinnal sem teljesen felhőtlen a miniszterelnök viszonya. A tanárokra tett degradáló kijelentését követően sokan felháborodtak, s egy internetes petíciót is elindítottak, amelyben aláírásokat gyűjtöttek Medvegyev lemondatásához, ugyanakkor az elsőre talán soknak hangzó 2-300 ezer aláírás orosz viszonylatban nem túl mérvadó, így a miniszterelnöknek egyelőre nem kell félnie a komolyabb társadalmi megmozdulásoktól.
A népszerűség csökkenését azért a Kremlben is megérezték, egyesek szerint például részben ezért is hozták előrébb a parlamenti választásokat. A legutóbbi, 2011-es választásokat december végén tartották (akkor egyébként addig nem tapasztalt tüntetések és megmozdulások alakultak ki a fővárosban, emberek tömegei vonultak az utcákra a választási csalások ellen tiltakozva), azonban a jelenlegi komoly gazdasági nehézségek miatt a politikai vezetés jobbnak látta előrehozni az idei választásokat.
A három hónappal korábban tartandó választásokkal feltehetően igyekeznek a kormánypárt népszerűségének további zuhanását megelőzni, aminek valószínűleg a téli fűtésszezonba való átcsúszással járó kellemetlenségek sem tettek volna jót. A kis túlzással nyár végi szavazáson pedig az esetleges alacsony részvétel is a kormánypárt malmára hajthatja a vizet.
Az egyébként elég ötlettelen és csendes választási kampány végéhez közeledve a kormánypártnak két lehetősége van, ha szeretnék még növelni a népszerűségüket. Az egyik szerint a jelenleg sokkal pozitívabb megítélésű Putyin népszerűségét használhatják fel egyfajta szavazat-maximalizálásra (a kormánypártot amúgy is az elnök pártjaként szokták emlegetni, még ha hivatalosan Medvegyev is a pártelnök). Az elnök idézeteit rendre felhasználják a kampányuk során, érezhetően igyekeznek kihasználni Putyin magabiztos népszerűségét. A másik megoldás szerint a listavezető Medvegyev imidzsét próbálhatják meg felhúzni szeptember 18-ig, amelyen szintén aktívan dolgozik a kampánystáb, a kormányfő arcával ellátott plakátok és szóróanyagok sokaságát gyártották le a sikeres kampány érdekében. Egy biztos: a kormánypárti kampányfelelősöknek idén sem kell összetörniük magukat a választási győzelemért.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
A német AfD vezetője az orosz energiát kívánja vissza, a Bizottság szerint hiába.
Kijev szerint egy Moszkva melletti műholdas kommunikációs központot is eltaláltak.
A legmagasabb, 7,9 körüli értékek Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon várhatók.
Nem sokkal reálisabb ez sem, mint az előző, arról nem beszélve, hogy ez már komoly megszorítást jelentene a magyar gazdaság szempontjából.
