Hallgatni kell megtanulni

„Elsősorban sci-fi író vagy. Mennyire nehéz ebben a műfajban nőként érvényesülnöd?

Hát, sok lány elbizonytalanodott, letetette a tollat, vagy átment a fantasy terepére, ahol több elismerést kapott. Én azért maradtam, mert el se tudtam képzelni, hogy ne sci-fit írjak, meg eleve erős, kialakult személyiséggel kerültem bele ebbe a közegbe, sok dolog lepergett rólam. Már sikeres író vagyok, de egyes sci-fis körökben csak szerkesztőként kezelnek; vagy simán kategórián kívül helyezik a könyveimet azzal, hogy »jól ír, de nem sci-fit«, így nem kerülnek fel az írásaim a különböző könyves listákra.

Néha homlokráncolva figyelem, de legtöbbször vállat vonok, és az időre bízom a dolgot, hiszen rajtuk kívül ott vannak az olvasók, méghozzá sok ezren. Nekik mindegy az író, tőlük akár űrlény is lehetnék, ha lebilincselő a történet. Most már előny női írónak lenni, például meglátszik a nyelv használatában, hiszen egy jövőbeli szlenget bármikor megalkotok, de fülön csíphető az élő, érdekes karakterekben is a másféle szemlélet.

A sok sci-fis nyűglődésnek az lett a hatása, hogy én is fél lábbal már máshol járok, és nyitottam a fantasy irodalom felé. (…)

A különböző blogokon, a moly.hu-n, illetve a goodreads.com-on több olvasói vélemény is megjelent a regényeidről. Mennyire fogadod meg az építő jellegű kritikákat?

Az első két hónap nagyon izgalmas, ilyenkor derül ki, hogy ugyanazt látják-e az olvasók, mint én, vagy elszúrtam valamit. Ha negatív kritika jön, sokszor bólogatok, jegyzetelek, ha kellemesen szarkasztikus stílusban írták, fennhangon röhögök is. Más íróval ellentétben nekem nem a »gyerekem« a könyv, és nem attól érzem magam »valakinek«, hogy író vagyok.

Az is jó, hogy több száz írásos visszajelzést kapok, így sokkal könnyebb rájönni, hogy melyik része volt erős a regénynek.”