„Valami nekem ebben az egészben nagyon bűzlik és egyre jobban felmereng bennem a 86'-os mexikói világbajnokság előtti, közbeni és utáni állapotok. Csak néhány eset:
- Ifj. Knézy fogja és a 4x100-as férfi gyorsváltó közben felsorolja az első, a második, a harmadik magyar úszót, de Holoda Péter nevét egyszerűen az istenért nem hajlandó megemlíteni. Inkább az utolsó körben felmondja más nemzetekt úszóinak a nevét.
- Cseh Laci, Gyurta Dani és a többség magyar úszó képtelen kihozni magából a teljesítményt
- Mindkét Verrasztó testvér visszalépett az Olimpiától és már hazafele tartanak
- Szilágyi Liliána az úszása után lenyilatkozza, hogy »mindenki tehet egy szívességet«
- ....
Valami nagyon nem stimmel, az egész egy morbid alternatív valóságnak tűnik számomra. Közben a divatdrukkerek habzó szájjal osztogatják meg az 5 nap 5 arany című képeket és mindenki el van telve magától (az úszószövetség legnagyobb örömére), hogy mennyire sikeresek vagyunk. Valójában az érmek hosszútávon károsítják a magyar olimpiai sportot (NAGYON SAJNÁLOM, hogy ezt ki kell mondanom), ugyanis amíg Hosszú Katinka, Szász Emese vagy Szilágyi Áron szállítja az aranyat, addig csak nagyon kevesen akarják észrevenni a jeleket. A szövetség pedig a saját munkájának a minőségét fogja elbagatelizálni, amíg van kire mutogatni.”