Szélsőségesen apaellenes a magyar társadalom

„Aki nyitott szemmel jár az utcán, annak nem újdonság a babakocsival, a gyerekével együtt látott apa. Az apák jelentős része ma már helyet kér és követel a gyermeke életében.

De nincsen könnyű dolguk, hiszen nem csupán a közbeszéd, hanem a teljes magyar társadalom dolgozik apaellenes üzemmódban.

A bölcsődében, az óvodában, az iskolában, de sokszor még a családban is, főleg az idősebbek lévén bármilyen a gyerekkel kapcsolatos ügyben csak és kizárólag az anyát szólítják meg, de nagyon gyakran még az apa jelenlétében is. Csak baba-mama jóga és torna létezik, csak »anyás programok« érhetőek el. Az ásványvizes flakonokon csak anya és baba látszódik, miközben a könyvesboltokban a 200 darab »Hogyan legyünk jó anyák?« témájú könyvekre mindössze 2-3 olyan kiadvány jut – nyugodtan leellenőrizheti a tisztelt olvasó – ami az apáknak szól, de nagy valószínűséggel az is még a mucsai szemléletet követve. Üdítő kivétel Szél Dávid Apapara blogja és könyve.

És ne feledkezzünk meg a feminista, férfigyűlölő »blogokról«, mindenhez értő »közszereplőktől«, akik vélhetőleg saját vélt vagy valós traumáik hatása miatt frusztrálódtak és indultak el egy gyűlölettel kikövezett ösvényen.

Mindenképpen változásra lenne szükség, hogy az apák is komfortosan, magabiztosan létezhessenek a családi életükben és apaszerepükben. Bár elnézve ennek a társadalomban a pozitív változása való képtelenségét, erre kevés az esély. Addig csak marad a frusztráció és egy bizonyos ponton túl a harc az apai pozíciók kiverekedéséért és megtartásáért.”