Az utolsókat rúgja a nyugati pártrendszer

Olvastam a 444-en is, és eléggé lehangolt, mert engem is régóta foglalkoztató, fontos kérdéseket boncolgat, de szerintem teljesen hibás kiindulópontok alapján. Szerintem a baloldali és jobboldali kifejezések annyira nem egzaktak, annyira összevissza definiálják őket, hogy egész egyszerűen nincs értelmük. Éppen ezért a cikk is rossz, mert ezt újdonságként fedezi fel, és komoly következtetéseket próbál levonni belőle. Pedig csak arról van szó, hogy a korábbi évtizedekhez képest mostanában jobban szétnyílt a társadalmi olló, és ezért nő az elitellenesség, amely a politikában törvényszerűen két részre osztott eliteket kihívás elé állítja: vagy valamelyikük felvállalja az elitellenességet, és radikális változást hirdet, vagy jön egy új erő, amely leváltja az egyiküket. A jobboldali-baloldali ellentét, vagy konzervatív-liberális ellentét értelmetlen. Ezeknek ugyan van irodalma, vannak, akik próbálják meghatározni, de a történelem során a tiszta ötletből folyamatosan átalakult az aktuálisan éppen harcoló elitek látványos kérdésekre, társadalmi kihívásokra adott válaszainak megfelelően, és így e válaszokkal azonosítjuk az eszméket, attól függően, hogy az elitpár melyik tagja melyik eszmét tűzte a zászlajára. De ezeket a válaszokat nem világos elvek irányítják, sokkal inkább a kampány, a választási statisztika, a gazdasági érdekek és a korlátozott lehetőségek. Szerintem így jönnek létre a olyan fából vaskarikák, mint a „szoclib” kifejezés, a gazdasági liberalizmus melletti baloldaliság, vagy maga a liberalizmus és a konzervativizmus szembenállása. Lehet, hogy valaki előveszi John Stuart Millnek A szabadságról c. művét, és megpróbálja az alapján definiálni a liberalizmust, de az teljesen szembemegy azzal amit ma a liberalizmus alatt - nem is annyira értünk, inkább csak - sejtünk. Pl. ott a konzervativizmus és liberalizmus kéz a kézben járnak. Ez itt egész szépen össze van szedve: http://illed.blog.hu/2010/03/14/valasztasok_elott_ii Ugyanakkor teljesen fölösleges egy „laboratóriumi körülmények között” kialakított, csak az ideák világában létező eszméből kiindulni, ha a való élet egyáltalán nem törekszik az igazodásra. Török Gábor ennél sokkal gyakorlatiasabban fogja meg a kérdést, amikor a magyar politikában a bal-jobb ellentétet az „1990 óta következetesen a szimbolikus-ideológiai pozíciók mentén” értelmezi: http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/03/18/101_ki_a_bal_ki_a_jobb Szerintem ez az értelmezés a helyes, és éppen ezért rossz a 444 ködös ideákkal operáló cikke.

Két külön dolog, hogy ki minek tartja magát és hogy micsoda. El kellene már felejteni ezt a liberális dogmát, hogy mindenki az, aminek vallja magát. Én hiába mondanám magamat kínainak, attól még nem leszek kínai, és sem a kínaiak sem az újságírók nem fognak nekem hinni.

"bal- és jobboldali pártokon alapuló politikai rendszer éppen a szemünk előtt múlik ki" Egyezzünk ki abban hogy csak a baloldali..

Meglepődtem, hogy a 444 megjelentette ezt az írást.Köszönöm a Mandinernek, hogy megjelentette, mert általában kerülöm a 444-et és így nem olvastam volna el. Ajánlom a teljes cikk elolvasását. Egy kis véleményeltérésem van a szóhasználatban, de magával a cikkel nagyon is egyetértek. Nem a globalizáció ellen jönnek létre az új pártok, hanem a globális oligarchia főleg pénzügyi elnyomása iránti ellenérzésből. A globális oligarchia ugyanis sikeresen meglovagolta a liberalizmust és magát a globalizációt és ez alól csak országhatárokon belül lehet védekezni.A "hagyományos" konzervatív és szocdem pártok szemmel láthatóan támogatják a nemzetközi pénzügyi lobbik emberiségre káros tevékenységét. A hagyományos pártok elől csak a szélekre menekülhet a nép. Az újbaloldal nem tartja fontosnak a nemzeten belüli védekezést a nemzetközi oligarchia ellen, emiatt csakis szélsőjobbra lehet kimenekülni a legtöbb országban. A cikk azt felei erre a kérdésre, hogy 15 év múlva derül ki, mi lesz ebből? A frászt! Már most is tudjuk, hogy a liberalizáció hosszú periódusa után ugyancsak hosszú nacionalista korszak következik. Sokan nem tudják, hogy 3 évszázadra visszamenőleg a történelemben hosszú nacionális és liberális korszakok váltották egymást. Teljesen logikus, hogy most nacionális eszközökkel védekezik a világ az oligarchia liberális uralmával szemben.