Lőrincz Viktort undorítóan megverették az olimpián

Korosztályos edzőtáborokból közel tíz éve ismerem Lőrincz Viktort. Már akkor is ő volt a legelszántabb, legcéltudatosabb fiatal birkózó. Már akkor is példakép volt. Az volt az álma, hogy egyszer kijusson az olimpiára, és ott érmet szerezzen.

Ettől az álmától fosztották meg a bírók Rióban, amikor undorító módon megverették a német Denis Kudla ellen az olimpiai bronzéremért vívott csatában. Megrázó volt látni, ahogy több száz kis birkózó példaképe, a szőnyegen oroszlánként küzdő, megtörhetetlennek látszó Lőrincz Viktor a könnyeivel küszködve, magába roskadva áll értetlenül az elcsalt bronzmeccs után.

Na de mi is történt pontosan? 

*

A kötöttfogású birkózásban nagyon nehéz állásból akciópontot szerezni. Értelemszerűen kevesebb a támadható testfelület, mint szabadfogásban, ráadásul a birkózók már viszonylag fiatalon megtanulják tökéletesen lefalazni az ellenfelüket, így akár hosszú percek is eltelhetnek akció nélkül. A jelenkori szabályok szerint az állásból passzívabban birkózó versenyzőt a bírók meginthetik és leküldhetik parterbe. Innen több lehetősége van a támadó félnek egy fogást végrehajtania. Külső bírói szemmel azonban igen nehéz megállapítani, hogy éppen melyik birkózó az aktívabb. Sokszor egyszerűen nem lehet különbséget tenni a felek között. Valahogy mégis el kell dőlnie a mérkőzésnek, ezért a bíró szinte találomra kiválasztja az egyik birkózót és leküldi parterbe. Ha továbbra is 0-0 az állás, akkor a bíró a tényleges aktivitástól függetlenül ezt gyorsan vissza is szokta adni, hogy igazságosan járjanak el. Ez nem írott szabály, de birkózó berkekben közismert elv.

Fontos kiemelnünk, hogy ezt csak 0-0-nál szokták csinálni. Arra nagyon kevés példát láthatunk, hogy már akciópont után is megcsinálják az oda-vissza intést. Főleg nem akkor, amikor az egyik versenyző már vezet. Főleg nem a mérkőzés vége előtti másodpercekben, és főleg nem egy olimpiai bronzmeccsen.

Márpedig Lőrincz Viktor tegnapi mérkőzésen pont ez történt. A mérkőzésen végig Viktor dominált. Talán még laikus szemmel is látható volt, ahogy a magyar birkózó a szőnyegen teszi-veszi fizikálisan egyértelműen gyengébb német ellenfelét. Az eredményjelző tábla, azonban még mindig 0-0-át mutatott, ezért jött a jól megszokott oda-vissza intés. Legyen. Leküldték Viktort is, majd szabálytalan védekezésért 2 pontra megintették. A felvételeken látszik, ahogy a magyar fiú visszanyúlva betámaszt Kudla felkarjára, de talán inkább már a vállára. A döntés megmagyarázhatatlan, ugyanis csak az szabálytalan, ha az alkarjára támaszt be a védekező birkózó. A bíró tovább is engedte volna, de a szőnyegelnök félbeszakította a mérkőzést, hogy jelezze: kettő-nullra a német birkózó vezet. Arról a szlovén szőnyegelnökről van szó egyébként, aki sokszor bíráskodik a magyar csapatbajnokságokon, ezért jól ismeri a magyar birkózókat. A történtek ezért is hihetetlenek, joggal hatalmas a felháborodás a magyar birkózótársadalomban. 

Viktor persze nem adta fel, újult erővel ugrott neki ellenfelének. Itt már a hülye is láthatta, hogy ki az aktívabb fél. Le is vitte két pontért a németet.

Állásból csinált akciót. Ez már nem szubjektív döntés kérdése. Aki állásból képes akciót csinálni, az az aktívabb birkózó. Őt már nem szokták meginteni. Ezzel párhuzamosan a német továbbra sem csinált semmit. Viktor tovább hajtotta ellenfelét, fantasztikusan birkózott. Kudla láthatóan teljesen elkészült az erejével, alig állt már a lábán. 3-2-re vezetett Viktor, mikor újra megintették, egészen érthetetlen módon.

Ezzel 3-3-as német győzelem született, méghozzá úgy, hogy Kudla szó szerint nem csinált semmit! Nem akciózott, nem indított támadást, önerőből egyetlen pontot sem tudott szerezni. Próbálta eladni, hogy ő az aktívabb, de még ez sem sikerült neki. Három pontot kapott a bíróktól. Ajándékba. Na meg egy bronzérmet.

*

Megkerestük a felnőtt birkózó válogatott korábbi mesteredzőjét, Bacsa Ferencet is, aki már számos világversenyre, olimpiára kísérte el a magyar birkózókat, ezért jól ismeri ezt a világot. Bacsa határozott véleménye, hogy a bírókat nemes egyszerűséggel megvették a németek. Szerinte ilyen szintű bírói tévedésekre nincs más magyarázat.

Lőrincz Viktor ennek ellenére az utolsó percekig hitt a győzelemben, ment előre, akciózott, és amikor leküldték, még akkor is ő támadott vissza. Oroszlánként harcolt. Ez a fiú erre tette fel az életét. Már gyerekként is volt bátorsága elhinni, hogy ott lehet az olimpián és érmet nyerhet. Átlagembernek elképzelhetetlen munkát végzett el, hogy ott lehessen Rióban.

Erre jön egy szőnyegelnök, aki aljas módon, több tízezer magyar szeme láttára, több ezer kis birkózó szeme láttára, megalázó módon vereti meg Lőrincz Viktort, számos kis magyar sportoló példaképét.

A szívszaggató jeleneteket a több ezer magyar mellett, végignézte azonban még valaki. Valaki, akinek talán a legjobban fájt ez a hihetetlen igazságtalanság. Lőrincz Viktor bátyjáról van szó, az olimpiai ezüstérmes birkózó Lőrincz Tamásról, aki történetesen szintén ott van a riói olimpián és épp ma fog szőnyegre lépni.

Egy büszke birkózóval ilyet nem lehet megcsinálni büntetlenül. Tamás ma öccséért, Viktorért is fog küzdeni, ha kell, a bírók ellen is, ha kell, a pénz ellen is, és ha kell, az igazságtalanság ellen is. Mi pedig szurkoljunk neki, és reménykedjünk benne, hogy végigveri a világot.

A szerző magyar bajnok birkózó, volt edző, a Mandiner munkatársa