„Ma a programozás alapjait csak piaci alapon, fizetős tanfolyamokon és táborokban sajátíthatják el a magyar gyerekek. Ez egyébként nagyon jó dolog: az ország akkor sem áll le, ha az aktuális kormánya épp idióta rombolást folytat a közoktatásban. A kormány munkáját látva mégis siralmas, hogy egy ágazat, ahonnan 22 000 ember hiányzik országon belül, ahonnan 6-700 000 fő hiányzik Európában, nem az állam támogatása mellett, hanem az állam idióta politikája ellenére halad és sikeres. Alapvetően elhibázott gazdaságpolitika, torz adórendszer, szegényellenes intézkedések közepette működik a képzés, azaz a magyar kormány akkor sem tudna több kárt okoztni az informatikaképzésnek, ha ez lenne a meghirdetett célja. Szomorú belegondolni, hogy ettől még az Orbán-kormány működési előképének bátran tekinthető egypártrendszer is előbbre látott az informatika területén. 1981-ben a Művelődési MinisztériumIskolaszámítógép néven indított programot, amelynek célja számítógépek iskolai beszerzése és a BASIC-programnyelv oktatása volt tanároknak és diákoknak egyaránt.
Innen nézve nincs túl sok okunk a bizakodásra a senki által nem látott DOS-t illetően sem. Miután a magyar kormány másfél éve meg akarta adóztatni az internetet, most pedig sikeresen szorította ki az országból a személyszállítást megújító Ubert, nehéz elhinni, hogy hirtelen rájöttek volna, rossz úton járnak. Ráadásul a bejelentő sajtótájékoztatón Czunyiné Bertalan Judit arról beszélt, hogy ez a stratégia nem »kiváltja«, hanem »kiegészítésként alternatívát kínál az iskoláknak és a pedagógiai módszertannak«. Mivel a Nemzeti Alaptanterv összesen 10 % mozgásszabadságot hagy a magyar tanároknak, ezt a kijelentést tekinthetjük egyszerűen hazugságnak.