Muszlimok a keresztény pártban

„A CDU ma már úgy jelenik meg a médiában, mint a migránsok pártja. Gyakorlatilag elébe mentek annak az időnek, amikor a nemrég érkezett, vagy jelenleg érkező migránsok egykor egy komoly választóréteget jelentenek majd Németországban. Nem kellett hozzá sok szofisztika, hogy a CDU-ban, tehát a keresztény-nevet viselő pártban lévő muzulmánok elmondhassák, miért érzik magukat odatartozónak.

Persze elemzőkben felmerül a hitelvesztés lehetősége ezek után. Az nyilvánvaló, hogy a CDU mint történelmi örökségét cipelte magával a »keresztény« jelzőt annak különösebb belső hatása nélkül. Mégis, abban a pillanatban, amikor a még több választó megnyerése érdekében a politika félreteszi legalapvetőbb jellemvonásait, meghatározó identitását, felmerül a hiteltelenség és morális vétek gyanúja. Ami most történik Németországban, tűnhet úgy, mint játék a szavakkal. Valójában a választás megnyerésén túl beláthatatlan következményekkel jár az az erkölcsi válság, ami külső szemlélő számára kitűnik. Az AfD, azaz Az Alternatíva Németországért már ott van az elit politika sarkában. A választó frusztrációja óriási előnybe hozhatja a szélsőséges jobboldali, migrációellenes pártot. A szélsőségesség előretörése, illetve a középpárt meggyengülése óhatatlanul vezet a bizonytalansághoz, hiszen már most sem tudják rendesen kezelni a Németországra szakadt problémákat. Egy meggyöngült kormánypárt még kevesebb erővel tudna biztonságot adni polgárainak. És igen, ma már egyre többen mondják ki, hogy emberileg nézve nincs kizárva a polgárháború lehetősége.

A jövő tartogathat bármit, egy azonban már most biztos: a migránsbarát politika megmutatja azokat a belső ellentmondásokat, amelyek kérdésessé teszik morális ítélőképességüket. Az integráció egybemosás lesz, a »keresztény« jelző csupán egy cuki-c-betű. Talán nem véletlen, hogy a Midu nevű muzulmán munkacsoport idézett szóvivője, egy huszonéves fiatal, korábban a következőt nyilatkozta egy rádióadásban: »Sz*k az egész integrációsz*rra, k*ra nem érdekel.«

Ha nem a hivatalos és tökéletesen polkorrekt nyilatkozatokat olvasom, hanem az átlagpolgár reakcióit, akkor a felháborodáson túl megmutatkozik egy józan, de következetes hang, amely megtiltaná a »keresztyén« jelző használatát azoknak a pártoknak, amelyek nem »keresztények«. Legalább ennyi maradjon meg, ennyi tisztaság és méltányosság azokkal szemben, akik valóban Krisztus követői.”