Egy katonai puccs utóélete

„A gülenista mozgalom szervezetek százait hozta létre (iskolahálózat, üzleti szövetségek, médiabirodalom), nem is leplezve azok kötődését. Ekkora számban persze nem vehettek részt a konkrét puccskísérletben. A konszolidáció célja ennél szélesebb: a mostani és a lehetséges jövőbeli államcsíny hátországának, a gülenista mozgalom intézményrendszerének a felszámolása. Kétségkívül illiberális megoldás, de egy olyan országban, ahol 1960 óta ötödször indult erőszakos hatalomátvételi kísérlet (most először eredménytelenül), ott máshol van az ingerküszöb. A kormányzat mellett a kemalista ellenzék is véget akar vetni az árnyékhatalomnak, ami új nemzeti konszenzus megteremtésének lehetőségét teremti meg.

Kevés visszhangot kap, pedig figyelemre méltó: kemalistákra még csak a gyanú árnyéka sem vetődött a puccskísérlet kapcsán. Dőreség tehát úgy beállítani az eseményeket, mintha ebben a történetben egy iszlamista kormányzat állna szemben a nyugatos, liberális elittel, pláne diktatórikus és demokratikus törekvések konfliktusát vizionálni. Ellenkezőleg: a konzervatív kormánypárt és szekuláris, kemalista ellenzéke együtt lép fel a sajátos iszlamista berendezkedést megcélzó gülenista mozgalommal szemben, ami a korábbinál is nagyobb stabilitást eredményezhet Törökországban.”