Ön is gyűlöli a Pokémon Gót?

„Szegény Pokémon Go esetében minden tökéletesen együtt állt ahhoz, hogy optimális gyűlöletcélpont legyen:

• A népszerűsége elsöprő.

• Mivel a játéknak éppen az a lényege, hogy ki kell menni az utcára, az egész pokémonosdi szem előtt van, nem csak az interneten jön szembe, mint mondjuk tavaly a jegesvödrös kihívás. Nem lehet nem tudomást szerezni róla, ergo muszáj véleményt formálni is.

• A gps-es, beágyazott valóságos alapötlet sokak számára totálisan érthetetlen, és csak annyit látnak az egészből, hogy hülyegyerekek mászkálnak az utcán a telefonjukat bámulva.

• És egyébként is éppen egy okostelefonokkal és internettel kapcsolatos morális pánik kellős közepében vagyunk.

Igen, az utolsó pont igényel némi további magyarázatot. Az emberiség egy része mindig is hajlamos volt furán reagálni arra, ha a legokosabb tagjai kitaláltak valami áttörő technikai újdonságot: rögtön kikiáltották ördögtől valónak. A középkorban szó szerint ez történt például a közvilágítással vagy a vasúttal. A 20. század második felére aztán a jelenség eltolódott a szórakoztatóipar irányába. Volt pánik és az ifjúság lelkéért való súlyos aggodalom a rockzene kapcsán, de okoztak ilyet a videojátékok, a Harry Potter is. Az egyik leghíresebb ilyen a nyolcvanas évek elején, a fantasy szerepjátékok miatt tört ki. Hogy milyen volt a hangulat a ma már mindenki által teljesen ártalmatlannak tartott dobókockás-karakterlapos-sárkányos-varázslós társasjátékok körül, azt jól mutatja a Mazes & Monsters című film 1982-ből, amiben a fiatal Tom Hankset úgy beszippantja a szerepjáték, hogy sátánista gyilkossá válik tőle. Nem viccelek, itt megnézheti, akinek van szabad másfél órája, csodás kordokumentum és illusztráció ahhoz, hogy honnan indult a színész útja a Forrest Gumpig meg az Oscar-díjakig.

Most éppen az okostelefonok adnak okot a morális pánikra az ilyesmire hajlamosak körében (és már körvonalazódnak a következők a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia körül). Nyilván hallott már embereket arról panaszkodni, hogy ezek a mai fiatalok egész nap csak a telefonjaikat nyomkodják, nincsenek már emberi kapcsolataik, micsoda elkorcsosult generáció, bezzeg a mi időnkben. Na, erre tett rá most még egy lapáttal a Pokémon Go világsikere.

És itt vegyük észre az irónia gyönyörű dupla szivárványát:

• A Pokémon éppen hogy szembemegy a gémer sztereotípiákkal, amikor kivezényli a játékosokat a szabadba, és összehozza őket a való életben.

• Emberek a Facebookon panaszkodnak arról, hogy a fiatalok egész nap csak facebookoznak.

A most éppen a Pokémon ellen kikelő technológiaellenes réteget egyébként szociológusok az ipari forradalom korának technofób géprombolói után neoludditáknak nevezik – bár ők maguk ezt jellemzően nem filozófiai irányzatként élik meg, egyszerűen csak félnek mindentől, ami drasztikusan új, és ahelyett hogy megpróbálnák megérteni, inkább gyűlölik.”