Bolond a magyar világ

„Eörsi Mátyás kollégánk, a DK Országos Tanácsának tagja egy tekintélyes nemzetközi szervezet, a Demokráciák Közösségének (Community of Democracies) főtitkára szeretne lenni. Matyi itt dolgozik már pár éve, a jelenlegi főtitkár munkáját segíti.

Ahhoz, hogy ő lehessen az új főtitkár, szüksége volt a magyar kormány támogatására is. Megkérte. Megkapta. Sokan felhördültek, hogy mi ez az összejátszás a kormánnyal? Bolond a magyar világ, ezért nem csodálkozom a zavarodottságon, de nem látok itt semmi bajt. Sem emberit, sem erkölcsit, sem politikait.

A fent említett szervezet megalapítását Madeleine Albright korábbi amerikai külügyminiszter és lengyel partnere Bronislaw Geremek kezdeményezte. Az alapító konferenciát 2000. júniusában tartották Varsóban 106 ország, köztük Magyarország részvételével. Az elmúlt másfél évtizedben a Demokráciák Közössége tiszteletreméltó nemzetközi szervezetté vált, amely többek között nagyon kritikus hangot ütött meg az elmúlt évek magyarországi fejleményeivel kapcsolatban.

Ha egy ilyen szervezetnek magyar főtitkára lesz, az jó. Ha egy tisztességes demokrata, Orbán rendszerének ellenfele, egyébként meg a Demokratikus Koalíció tagja, az még jobb. Hogy miért volt hajlandó megadni a kormány a támogatást, magam sem tudom, sőt, nem is értem. Abban nincs kétségem, hogy arra nem számíthatnak, hogy cserébe Eörsi megértőbb, elnézőbb lesz Orbánékkal szemben. Persze érdemes résen lenni.

Szóval szerintem ne kételkedjünk kollégánk nyilvánvaló tisztességében, és támogassuk jelöltségét. Kormányunkban meg kételkedjünk, és értsük, ha valakinek itt magyarázni valója van, akkor az nem Eörsi, hanem Orbán Viktor. Mondja el ő az övéinek, hogy miért támogatja a magyar liberálisok egyik szimbolikus alakját, a DK egyik vezetőjét egy ilyen fontos posztra, hiszen ha jól értem, az ő szemében mi vagyunk az ősellenség.

Ps: Szerintem azért, mert Orbán tudhatja, hogy magyar főtitkárt most valószínűleg nem választanak meg, hiszen ez a nemzetközi diplomácia nyelvén a neki adott támogatás lenne, ami alig elképzelhető. Így aztán úgy gyakorolhat gesztust, hogy végül nem kell annak árát kifizetnie. Örülnék, ha nem lenne igazam...”