„És akkor most itt van Bayer Zsolt kitüntetése – meg a visszaadott (most, 23-án késő este) hetven valahány lovagkereszt (vagy más, hasonlóan magas kitüntetés).
Hogy sok ez vagy kevés a 2000 óta több száz lovagkereszttel kitüntetett közül – és akkor az egyéb jeles elismeréseket átvevőkről még szó sem esett –, arra nemigen létezik objektív mérce. Mérlegelés helyett inkább egy óvatos megjegyzés: vajon a visszaadással tiltakozók gondoltak-e (gondolnak-e) arra, hogy hasonlóképpen elismert, de a teljesítmény-kitüntetés-adományozó viszonyrendszerét másképpen értelmezőket miféle kínos helyzetbe hozzák?! Most akkor mindenki gazember, aki nem rohan a csomagjával a postára? Vagy ha a magas megtiszteltetést egykor már megünnepelte a család, büszkék a gyerekek, unokák – most mit kellene mondani nekik? És vajon a visszaadók szánnak-e még pár órát e komoly önvizsgálat elmélyült folytatására: átnézve évtizedek kitüntetési listáit vajon nem akadt-e már korábban egy Bayer Zsolt-féle elfogadhatatlan?
Mert úgy tetszik, van itt egy logikai bukfenc. Azt értem, hogy valaki nem fogadja el a kitüntetést az adományozótól – láttunk erre is számos példát, talán Blaskó Péter Kossuth-díj-visszautasítása a legemlékezetesebb, még a Gyurcsány-kormány idején. De ha valaki megkapta, elfogadta – lezárt ügy. Vagy ezután az adományozónak nemcsak azt kell mérlegelnie, hogy ez vagy az érdemes-e az elismerésre – hanem azt is, hogy a korábban kitüntettek százai méltónak gondolják-e majd a megtiszteltetésre?”