A galgagyörki helyszínen még csak a gyerek ágyába fúródva találtak sörétet, nyolc hónappal később, a tatárszentgyörgyi merénylet után, már Cs. Róbert és négyéves fiának tüdejéből kellett kipiszkálni az ólmot a törvényszéki boncolóknak.
Ön és a magyar kormány tevékenységét figyelve egyre többet gondolkodom azon, miről lehetett ott szó, annak idején a Bibó kollégiumban. Nehéz elhinni, hogy nem látja be: Bayer Zsolt nem újságírással foglalkozik, hanem uszítással. Az uszítás pedig hasonlóan például a kútmérgezéshez, a markecoláshoz és spionkodáshoz kifejezetten sunyi tevekénység. A sunyiságot és az aljasságot nem érdemes lovagkereszttel jutalmazni, egyszerűen azért, mert ezeknek az emberi minőségeknek nincs semmi köze a lovagiassághoz.
Nekem nincs lovagkeresztem, kitüntettek viszont egy Érdemkereszttel. Nem Öntől kaptam. Bayer Zsolt állami kitüntetése elleni tiltakozásom jeléül mégis Önnek küldöm vissza. Dugja – hogy mást ne mondjak – a többi közé!
Tisztelettel,
Fliegauf Bence”