Mozdulatlan frontok

„A TTIP örve alatt ugyanis valójában arra készültek a brüsszeli és a washingtoni tárgyaló felek, hogy egyes multinacionális vállalatok és az európai járműipar érdekeiért cserébe feláldozzák kontinensünk mezőgazdaságát és az emberek egészségét. Erről tanúskodtak a kiszivárgott információk, miszerint az európai gazdákat tönkretevő, ugyanakkor az itteni élelmiszernormáknak nem megfelelő mezőgazdasági termények árasztanák el a piacunkat, ha létrejönne a megállapodás. Ráadásul olyan vitarendezési mechanizmust varrnának a nyakunkba, amely lehetővé tenné a gigavállalatok számára, hogy bepereljék a nemzetállamokat, ha úgy érzik, hogy az adott szabályozás sérti az üzleti érdekeiket. (...)

Nem segíti a tisztánlátást az sem, hogy tegnap az EU főtárgyalója és lényegében maga Angela Merkel is tagadta Sigmar Gabriel állítását a tárgyalások zsákutcába jutásáról. Ezért egyes szakértők lehetségesnek tartják, hogy ami most folyik, csak a szokásos színház része, valójában a németek így próbálnak jobb feltételeket kicsikarni az amerikaiaktól. Mások arra mutatnak rá, hogy így viszont felértékelődik az EU és a Kanada közti szabad kereskedelmi egyezmény (CETA) sorsa, amely már csak az egyes nemzeti parlamentek őszi jóváhagyására vár. Félő, hogy miközben mindenki a TTIP-re koncentrál, addig fű alatt mindenütt elfogadják a CETA-t, amely épp olyan káros, mint amerikai nagy testvére: részletei tartalmilag szinte semmiben sem térnek el a TTIP-ben szereplőktől, vagyis éppúgy a globális nagyvállalatok érdekeit szolgálja.

Ezek után igazán jó lenne tudni, mi a magyar kormány álláspontja, de e téren nincs változás. A kabinet nem vall színt sem a TTIP, sem a CETA ügyében. Ebben a kérdésben – noha az emberek egészségéről és a magyar mezőgazdaság sorsáról van szó – érdekes módon továbbra sem megyünk szembe Brüsszellel.”