Feltöltődés – egészségtudatosan

Sokan nem várják, sokan nem szeretik, pedig van ebben az időszakban valami varázslatos; ami  –  ha hagyjuk  –  rengeteget segíthet.

Már kicsit elengedjük a nyár izgalmas kihívásait, de még nem sürgetnek a kora őszi feladatok. Észre kell venni és kicsit belekapaszkodni a pillanatokba, hogy percekké, netán órákká varázsoljuk őket  –  valóban saját, nagyon értékes idővé. 

Fontos hozzá lelassítani, kicsit leülni és szemlélődni. Kifelé és befelé egyaránt.

Most lehet – és nagyon fontos lenne – megteremteni a SAJÁT IDŐT! Ez pedig csakis a jelenben értelmezhető!

Nagyon sokféleképpen értelmezzük a múlékony jelent, életszakaszonként más értéket hordoz a múlt és mást ígér a jövő. És ez így teljesen rendben is van. Az már kevésbé, ahogyan felnőttként megszokjuk, elfogadjuk és napról napra csak tovább srófoljuk az elvárásrendszert önmagunkkal szemben. Nézz meg egy kisgyermeket. Ha minden rendben körülötte, nagyon valószínű, hogy az ébren töltött órákat játékkal tölti ki. Tanul, de közben jól érzi magát. 

Az élet másik végpontján élő idősek – jó esetben – szintén képesek megélni az időt a maga valóságában. A fő probléma ezen két szélső érték között élőket jellemzi, azaz iskoláskortól valamennyiünket. Az emberek nagy többsége ma már nem tud pihenni. Rengeteget tanulunk, egyfolytában időprésben élünk, mert valami mindig fontos, új és még újabb dolgok tűnnek pótolhatatlannak. Rohanunk. De hová? És miért? S miközben ezt tesszük, a gyerekeknek is ezt a példát adjuk tovább. Jól meg is tanulják és hozzák is a viselkedésformát – vele együtt a problémákat is.

Mert – ne tévedjünk – nem erre lett a szervezet „tervezve”! Hihetetlen terhelésnek tesszük ki magunkat nap, mint nap és egyre csak elvárunk mindent önmagunktól, de jóformán semmit sem adunk vissza köszönetképpen.

S hogy mi minden okozhat túlterhelést? Vállalások erő felett, határidők, túlprogramozott nappalok, elhúzott esték, majd nyugtalan éjszakák. Eredmény? Kialvatlan, fáradt folytatás, türelmetlenség, feszültség és rohanás tovább. Végtelenül.

A túlhajszolt szervezet pedig még ekkor is teljesít, egészen, amíg tényleg kimerül. Ez az a pont, amikor jelzéseket ad – tünetek formájában. És ezek a segélykérések nagyon változatosak. A fő gond még ekkor is az, hogy a legtöbben mindezt zavarónak, sőt, egyenesen bosszantónak bélyegezzük, mert áthúzza a terveinket, a számításainkat.

Néhány példa: fejfájás, kialvatlanság, vérnyomás-ingadozás, magatartás-problémák, emésztési- és étkezési zavarok, kimerültség, szorongás, csökkent alkalmazkodási képesség, hangulatingadozás, depresszív tünetek...és a felsorolás szinte végtelen. Színes a paletta, ahány ember, annyiféle. De az eredője közös: nincs, mert nem hagyunk önmagunknak időt. 

Próbáljuk a nyár utolsó napjait tehát olyan módon használni, hogy az építő, pihentető legyen. Sokkal gördülékenyebbek lesznek az őszi napok, ha feltöltődve és jó hangulatban fogadjuk.