Előre megjósolt hanyatlás

„Nemcsak lehetett volna, hanem voltak is, akik előre jelezték ezeket a problémákat, elsősorban az európai gazdaság hanyatlását és a tömeges bevándorlást mint a munkaerőhiány lehetséges megoldását. Ráadásul a történelmi tapasztalatokon nyugvó elemzést maga az EU rendelte meg 2002-ben a francia Institut francais des relations internationales (IFRI) nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó intézettől azzal a szándékkal, hogy mutassa be hosszú távon – 2050-ig – a nemzetközi környezet és a világkereskedelem várható alakulását, az előre látható demográfiai változásokat, a lakosság számának alakulását, és ezekhez kapcsolódva a migrációs igényeket. (...)

Az Európai Unió mai tagságának megfelelő országcsoport gazdaságának részesedése a világgazdaságból 1980-ban még 30 százalék volt. A tanulmány megjelenésének évében, 2002-ben már csak 22 százalék. A tanulmány szerzői 2050-re 12 százalékra becsülték a részesedés visszaesését. De mi a helyzet ma? Ez az érték 2016-ban 16,5 százalék volt. Európa térvesztése tehát folyamatos, és ennek jeleit már korábban, jóval a 2007–2008-as válság előtt látni lehetett. Ugyanakkor Ázsia gazdaságai a vártnál sokkal gyorsabban nőttek, ami szintén hozzájárult Európa térvesztéséhez.

A kérdés ezek után az, hogy ha a tendenciákat ilyen jól lehetett látni már 2002-ben, akkor az EU vezetői miért nem próbáltak tenni valamit a hanyatlás ellen? A másik előrejelzés a vártnál korábban beigazolódott. Az aktív, munkaképes korú lakosság csökkenését a 2002. évi 331 millióról 2050-re 243 millióra vetítette előre a francia intézet. De hogyan is állunk ezzel ma? A legutóbbi Eurostat-adatok szerint az EU 28 országában az aktív, munkaképes korú lakosság száma már 2014-ben 242 millióra csökkent. Mit javasolt a francia kutatócsoport 2002-ben az EU felkérésére készített tanulmányban? Tömeges bevándoroltatást és egyre központosítottabb európai döntéshozatalt intézményi és politikai szinten egyaránt. Mit tesznek ma az EU vezetői? Pontosan ezt: bátorítják és uniószerte szétosztani akarják a többségében muszlim bevándorlókat, és egyre több hatalmat akarnak központosítani Brüsszelben. Mit mondtak annak idején, 2002-ben a bevándoroltatási ötletre a britek? Azt, hogy szétzilálja a társadalom szövetét, szétzúzza a közösségeket. És mit mondtak a britek 2016-ban? Azt, hogy nem kérnek az egyre erőszakosabb centralizációból, sem a tömeges bevándoroltatásból, inkább kilépnek az EU-ból.

Az egyik nagy kérdés ezek után az, hogy vajon mi zajlott le 2002 és 2016 között EU-s vezetői körökben? Voltak-e előre eltervezett lépések, amelyek a mai helyzethez vezettek? Lehet-e a 2002. évi tanulmány ismeretében csodálkoznunk a hirtelen felgyorsult bevándorlás és az EU egyre agresszívabb központosító törekvései láttán?”