Tűrhetetlen (25.)

„»Ami a képviselő úr bekiabálásait illeti, az csak arról szól, hogy kár volt a két perccel az időt rabolnom, mert még az eleje sem jutott el az ön agyáig. A k… anyád!« – mondta az egykori liberális képviselő a parlamentben képviselőtársának, és a tömeg pajkosan összekacsintott a hátak mögött, hogy „ez aztán jól megmondta!«

»B… meg…, b… meg a k… anyád« – mondta az egykori szocialista képviselő a parlamentben a levezető elnöknek, és ugyanaz volt a jutalma, mint a liberálisnak.

»B… meg KDNP, s külön Semjén Zsolt
Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt
Nem választott senki és nem kérte, hogy beszólj
Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól
B… meg KDNP, s külön Semjén Zsót
S ha ott van már a Hoffmann Rózsa őt is b… meg jól
Ló…t kapjon Harrach Péter, ne pedig több fényt
Ha eltűnnétek mind a f…ba, az lenne a szép.”

E dalt írta a tömeg által felkent tömegember, és nem akadt liberális és baloldali felület, amely ne idézte volna, aprókat s nagyobbakat sikkantva a gyönyörűségtől, hogy ez mennyire szellemes, mennyire különleges, milyen kiváló. (…)

És e felület kommentelői, ugyanezek a tömegemberek, akiknek csak valami fatális véletlen okán lehet helyük a Nap alatt, nos, ők most azon hörögnek, hogy e sorok írója kitüntetést kapott, pedig már leírta, hogy a »k… anyád«, és nem is egyszer.

Mi tagadás, e sorok írója nem büszke arra, hogy sikerült néhányszor ezek szintjére süllyednie. És csak azzal tudja vigasztalni magát, hogy írt mást is. Ami talán túléli őt, és nem csak a szégyene.”