Mi tagadás, e sorok írója nem büszke arra, hogy sikerült néhányszor ezek szintjére süllyednie. És csak azzal tudja vigasztalni magát, hogy írt mást is. Ami talán túléli őt, és nem csak a szégyene.
„»Ami a képviselő úr bekiabálásait illeti, az csak arról szól, hogy kár volt a két perccel az időt rabolnom, mert még az eleje sem jutott el az ön agyáig. A k… anyád!« – mondta az egykori liberális képviselő a parlamentben képviselőtársának, és a tömeg pajkosan összekacsintott a hátak mögött, hogy „ez aztán jól megmondta!«
»B… meg…, b… meg a k… anyád« – mondta az egykori szocialista képviselő a parlamentben a levezető elnöknek, és ugyanaz volt a jutalma, mint a liberálisnak.
»B… meg KDNP, s külön Semjén Zsolt
Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt
Nem választott senki és nem kérte, hogy beszólj
Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól
B… meg KDNP, s külön Semjén Zsót
S ha ott van már a Hoffmann Rózsa őt is b… meg jól
Ló…t kapjon Harrach Péter, ne pedig több fényt
Ha eltűnnétek mind a f…ba, az lenne a szép.”
E dalt írta a tömeg által felkent tömegember, és nem akadt liberális és baloldali felület, amely ne idézte volna, aprókat s nagyobbakat sikkantva a gyönyörűségtől, hogy ez mennyire szellemes, mennyire különleges, milyen kiváló. (…)
És e felület kommentelői, ugyanezek a tömegemberek, akiknek csak valami fatális véletlen okán lehet helyük a Nap alatt, nos, ők most azon hörögnek, hogy e sorok írója kitüntetést kapott, pedig már leírta, hogy a »k… anyád«, és nem is egyszer.
Mi tagadás, e sorok írója nem büszke arra, hogy sikerült néhányszor ezek szintjére süllyednie. És csak azzal tudja vigasztalni magát, hogy írt mást is. Ami talán túléli őt, és nem csak a szégyene.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
