A kontextus hatalmáról: Szent István kontra menekültügy

Van egy pikantériája annak, amikor a komplett keresztény-konzervatív közbeszédet szembesítik azzal, hogy nem felel meg a folyton hivatkozott bibliai tanításoknak. Emlékezzünk csak az MKKP-s plakátokra: »Idegen voltam és befogadtatok«, vagy akár arra, micsoda vihart kavarnak Ferenc pápa menekültes nyilatkozatai a hazai jobboldali közéletben.

Most újra eljött a nagy pillanat, hogy – államalapítás ide vagy oda – mindenki újra a menekültügyön csámcsogjon István király intelmei ürügyén. Mert mit is mondott a szent király? Hogy fogadjuk be a jövevényeket. Erre mit látunk a »keresztény« tábortól? Hogy nem fogadják be. Ebből adódik a pofonegyszerűségű, mégis poirot-i következtetés: hát teljességgel logikus, hogy ezeknek mit sem ér Szent István öröksége!

Ez a következtetés talán rendjén is lenne, azonban a kontextus maga oly távol áll a valóságtól, akár a középkori Esztergom a szétbombázott Aleppótól.

Mert a jövevények most nem azért érkeznek, hogy megműveljék a parlagon heverő jó földet, vagy új iparos módszereikkel szerezzenek megélhetést, hanem a puszta járulékvadászat vagy – interpretáció szerint – a háború pusztító réme űzi őket. És félreértés ne essék! István király annak idején nem irgalomból,vagy »puszta jóságból hirdette a Wilkommenskultur-t, hanem kőkemény gazdasági érdekekből.

Azért akarta befogadni a jövevényeket, mert – az ő szavaival – »a vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak«. Hogy manapság a menekültek miféle hasznot hajtanak, arról lehet vitatkozni. Az viszont egészen biztos, hogy amiként az államalapítás idején, most is »különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal«. 

Csak nem mindegy milyen példát. És az sem, mihez kezdenek a fegyverükkel.

A kontextus jelentősége nem csak ennél a résznél látható, de Szent István ugyanebben – a jövevényekről szóló – fejezetben figyelmeztet: »ha le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod«. Vajon a menekültek befogadása az ország építése avagy rombolása István király szellemében? Ez az igazi kérdés most, az államalapítás napján.

A jövevényekben csak a hasznot nézni minden irgalom nélkül, a legkevésbé sem keresztényi, egy viszont biztos: Szent István szavait szembefordítani a kormány menekültpolitikájával álságos stratégia.