Az a híres-neves Liget projekt

„Csak azok a szegény fák… azokat nem szabad kivágni! Sosem! Mert megfulladunk a füstben.

Közben magam elé vizualizálom a Ligetet. Amikor ezeknek a sihedereknek az urai (t.i. MSZP, SZDSZ, etc.) voltak hatalmon, valahogy senki nem tiltakozott, hogy az ember lépten-nyomon kutyaszarba botlik, a Vajdahunyad vára mellett homoszexuális hímringyók kelletik magukat, a használt kotonok száma már-már megközelíti a lehullott levelek számát, és a sétálni vitt kutyák használatlan sündisznók helyett használt tűkbe lépnek. 

Aztán… megindult valamiféle változás. A sokat szidott közterület-felügyelők kezdték komolyan venni a dolgukat, a városi polgárság is ráeszmélt arra, hogy a Liget értük, nekik van, s igen észrevehetően élhetőbb hellyé vált a park. Élhető hellyé – borzalmasan szocialista épületekkel. Én magam például háromszor is felléptem a PeCsában, mégis, a sok szép emlék ellenére is azt mondom, hogy az a terület építészetileg, városképileg Pest egyik szégyenfoltja volt.

Eszembe jut még erről a törzshöz láncolós történetről annak a fának a története, amelyiket egy vidéki megyeszékhelyen »óvtak és védtek« a liberálisok. Akik egyszerűen nem értették meg, hogy a nagy, fehér X nem tréfából vagy gonoszságból került a fa oldalára. Hogy nem merő passzióból kell kivágni, hanem, mert életveszélyesen elkorhadt. Ott is történtek leláncolások, ott is volt plakát-, és szórólap-háború. Aztán… aztán ez a fa megelégelte a dolgot, és egy vihar alkalmával szépen ledőlt. Rá három autóra, és majdnem egy vétlen járókelőre, aki az egyik, embervastagságú ágat csak méterekkel úszta meg.

Jó, nyilván a Ligetben nemcsak öreg, korhadt fákat kívánnak kivágni. És ilyenkor kerülnek elő azok a bizonyos »óvó« képek. Amikor egy utat direkt úgy építenek, hogy kikerüljön egyetlen fát. Amikor egy épület tervezésébe beleépítik azt a fát, amelyik a telken áll. Nos, ezek nagyon szép, nagyon nemes, és nagyon… populáris intézkedések. És – tegyük hozzá - nagyon szeparáltak. Igazságértékük pedig nagyjából annyi, mint a buszon utazó, minimálbérért dolgozó venezuelai elnöknek. Ami nagy királyság, nagy faszaság, csak Venezuelában éppen 900%-os az infláció, jelenleg sem vécépapírt, sem étolajat, sem más, efféle fogyasztási cikket nem lehet kapni, és egy mobiltelefon ottani fizetésekben mérve annyiba kerül, mint itt egy új autó. Mindezekkel csak azt akarom érzékeltetni, hogy az a bizonyos fakikerülős utas kép (illetve egy ilyen bizonyosan) az USA-ban készült. Abban az országban, amelynek széndioxid-kibocsátása az egyik legmagasabb a Földön, és Kína után a második legnagyobb légszennyező. Ezzel szemben, ha egy közparkban megnövelik a zöldterületet, akkor, kérem, megnövelik a zöldterületet.

Hogy mi az én véleményem erről a hajcihőről? Nos, az, hogy mielőtt Budapestet zölddé kívánnánk tenni, annak előtte tegyük először magyarrá! Hogy egy vidékről felcsángált polgár ne érezze magát teljesen hontalannak és idegennek benne! Hogy egy ott született őslakos ne érezze magát kiszorítva a saját élőhelyéről.

De ne menjünk ennyire messzire a jövőkívánásban! Mert már annyival is megelégednék, hogy ugyanezeket a magukat fához láncolós fiatalokat néha kapálni, gereblyézni, metszeni, rőzsét szedni látnám. Ott. A Ligetben. Ahová egyébiránt csak akkor mennek, ha a Magyar Telekom csinál a Hősök terén egy ákostalan ingyenkoncertet.”