„Igen, Münchenben jól értik a magyar miniszterelnököt: Orbán csak a nyelveket nem beszélő választóinak biztosítja a látszólag EU-ellenes cirkuszt, de semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy kivezesse Magyarországot abból a közösségből, amely nélkül az ország beruházásainak több mint kilencven százaléka ellehetetlenülne. Az Európai Unión belül kíván maradni: persze egy olyan uniót akar, amelyben továbbra is komoly összegek kaphatók, de politikai kérdésekben és a pénzek ellenőrzésében teljes lenne a nemzetállami hatáskör. Ezt az igényét a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelentette be Orbán, és e terve a frankfurti jobboldali lap számos újságírójának támogatását is élvezi.
Orbán Viktor tudja, hogy Magyarországnak nem alternatíva az EU-ból való kilépés – azaz még belpolitikai célból sem engedne meg magának egy olyan népszavazást, mint amilyet David Cameron megkockáztatott –, de azt is tudja, hogy a brexit után beindulnak a viták arról, milyen is legyen ez az unió. Számos jobb- és baloldali politikus szerint ugyanis éppen most jött el az ideje annak, hogy az EU-t egységesebbé, politikaibbá, föderatívabbá, szociálisabbá tegyék. Az osztrák polgári liberális NEOS elnöke, Matthias Strolz például már arról beszél, hogy egy ilyen új Európai Uniót csak egy mag-Európával (Kerneuropa), azaz a jelenleginél jóval kevesebb tagállammal lehet csak megvalósítani.
A kormányfő nem az Európai Unió ellen harcol – ugyanis az egész kudarcos »keleti nyitási« politikája bebizonyította, hogy máshonnan, mint »Brüsszelből«, nem jön pénz az országba –, hanem egy olyan unió ellen, amely egységesebb lenne, és ezzel politikailag és gazdaságilag is nagyobb ellenőrzést gyakorolhatna Orbán politikai és pénzügyi hatalma felett. A miniszterelnök azt sem akarja, hogy létrejöjjön azon mag-Európa, amelyhez Magyarország csak keleti perifériaként, keleti pufferzónaként csatlakozhatna.”