Jánosom! Mit olvasok!?

„Jánosom!

Mit olvasok!?

Dinnye fronton harcolsz? Ez dicséretes, dicséretes, büszke vagyok rád, hogy kiállsz a termelőkért, de egyet azért nem értek.

Te egy szinte teljhatalommal bíró állampárt tagja és büszke képviselője vagy, olyan jeles haverokkal, mint a mi földművelésügyi miniszterünk. Nem gondolkozol el azon, hogy mégis mi a lótúróért nem ilyenekre használtátok a 2/3-os jogalkotási erőtöket, és az azóta is meglévő stabil, magabiztos kormányzati fölényeteket? Az, hogy egy civil, egy gazdálkodó, vagy egy ellenzéki tiltakozik, azt értem: alig van más eszköze. De neked?

A jó ég áldjon meg, minden eszköz rendelkezésedre áll, hogy ne tiltakozz, hanem tégy valami hasznosat! Szerinted mégis mi a franc kellene az ügyben eredményhez, ha a jogalkotási képesség, az adópolitika, támogatáspolitika rendelkezésetekre áll? Mégis most ki ellen tiltakozol, saját magatok ellen, vagy a Mg. bizottság tagjaként saját magad ellen?

Ilyen akciókkal felhívod ugyan a figyelmet a problémára, de egyben arra is, tökéletesen inkompetensek vagytok és alkalmatlanok a kormányzásra, mert ha így most nem tudtok javítani, akkor mi kellene hozzá? Nem érzed, hogy a tiltakozás is bizonyítja teljes alkalmatlanságotokat, és azt, hogy nem lenne szabad rátok bízni még egy kerék nélküli kocsironcs irányítását sem?

Jánosom,

jó szívvel vagyok irántad, mert hozzám hasonlóan egyszerű parasztemberként kerültél a legfelsőbb népképviseleti szervbe, és ez jó. De nem érzed, hogy mások lejáratása, a pénzlenyúlás közepette, családi trafikok, földlenyúlás, a haverok kistafírungozása, és gyűlöletkeltő kampányok közepette, csinálhatnátok valami hasznosat is? Legalább már dinnyefronton, ha más hibát nem láttok, legalább ott!

Na, mindegy, úgy csinálod, ahogy akarod, csak ha már itt kukkolsz rendszeresen, és szeretsz idézgetni gondolataimból a parlamentben, gondoltam adok új muníciót, hogy legyen miről beszélned.”