Megérdemelték

„A rendszerváltás óta egy kormányzó erő sem mert előállni azzal, hogy a hatóságai politikai alapon dönthessék el, hol, mikor, ki tüntethet s ki nem. De mindegyik törekedett rá, hogy így legyen. A törvényt senki nem akarta úgy módosítani, hogy politikai alapon tilthasson mindent, amit politikai alapon tiltani kíván, de mindenki próbálta úgy alakítani a törvényt és/vagy a gyakorlatot, hogy a politikai okot technikainak vagy alkotmányvédőnek álcázva ezt megtehesse. Úgy, hogy nyilvánvaló legyen a tartalmi ok, csak jogilag ne lehessen megfogni. Ennek a nyílt sunyiságnak nevelőereje van. A jogtudatról leneveli, a sunyiságra ráneveli a népet. A „pragmatikus" politikus ilyen népre vágyik. Most már a legátlátszóbb és legabszurdabb ürüggyel is meg lehet fosztani a gyülekezés jogától bárkit. Ezt a joghalált az alkotmánybírók helyét bitorló szolgalelkek szentesítették: Ahol emberek léteznek, ott nem tüntethetnek, ha a hatalom nem akarja. Ennyi.

Az ellenzék most egységesen hőbörög. De 1999-ben nekiugrottak az Orbán-kormánynak, amiért nem tiltotta be a nácik tüntetését, holott a közösen elfogadott és fenntartott kétharmados törvény semmilyen tartalmi okokra hivatkozó tiltásra nem nyújtott lehetőséget. Viszont Kövér László rögvest beígért egy törvénymódosítást, miszerint a rendőrség betilthatja a »láthatólag« szélsőséges csoportok tüntetését. És persze a nyilas terrort pártoló tollforgatón kívül mindenkinek van rá esélye, hogy Kövér szélsőségesnek lássa.”