Elérkezett a rég várt összecsapás: pontokba szedtük, hogy vajon a régi vagy az új Star Trek sorozat teljesít jobban minőség és menőség szempontjából. Harc!
„1. FŐHŐSÖK – Kirk kapitány és legénysége KONTRA Kirk kapitány és legénysége
Aki szereti vagy legalábbis valamennyire ismeri a Star Trek világát, annak nem is kell ecsetelni, ki is az a James T. Kirk kapitány és Spock parancsnok. Utóbbi jellegzetes kéztartását még az is felismeri, aki élete során csak egyetlen képkockát látott a szériából, mert szinte bizonyos, hogy ez volt az a képkocka. Csakhogy kérdéses, hogy Kirk neve hallatán a maga korában jóvágásúnak számító William Shatner vagy a még mindig jóvágású Chris Pine jut-e az ember eszébe. Mivel a két univerzum főbb karakterei szó szerint ugyanazok, így ebben a kérdéskörben egyetlen szűkebb lehetőségünk van arra, hogy összemérjük Kirk kapitányt és legénységét a másik Kirk kapitánnyal és legénységével, ez pedig a színészi játék. Nos, a régi sorozat nem véletlenül volt tévésorozat, William Shatner már akkor is inkább csak felkapott volt, semmint jó, a túlmozgásos játéka pedig ma már erősen parodisztikusnak hat. Az egyetlen valóban kifogástalan és emlékezetes alakítást a főszereplők közül Leonard Nimoy hozta, akinek a játékára közismert se veled/se nélküled kapcsolata saját karakterével, Spockkal sem nyomta rá a bélyegét. Az új trilógiában ellenben majdnem mindenki kellően korrektet alakít ahhoz, amit a mozi ma megkíván, ráadásul ne feledjük, hogy a 2009-es filmben maga Nimoy is visszatért, ráadásul a forgatókönyv integráns részeként. Nyertes: az új Star Trek. (…)
4. CSELEKMÉNY – Felfedezni a világűrt KONTRA megakadályozni a Föderáció pusztulását
Az új filmek kizárólag arra építenek, hogy van egy látványos utópia, a Föderáció, amelyet újabb és újabb ellenségek fenyegetnek, pluszban pedig megkérdőjeleződik ennek az államnak az utópisztikus jellege, hiszen Khan létezése például a Föderáció történelmi bűne. A régi széria esetében viszont a társadalomfilozófia és az etika mindig egy-egy aktuális epizódon és történésen keresztül jut el a nézőhöz, nem érvényesül benne a blockbusterek erősen egy kaptafára épülő szerkezete. Emellett ott van benne a felfedezés izgalma, amellyel az új filmek egyáltalán nem foglalkoznak és amelyet egyetlen igazi geek szívéből sem irthat ki a nézők megpopcornoztatására építő forgatókönyv. Ez az a pont, ahol mindenki mélyen nézzen magába és döntse el, hogy mi az, ami miatt beleszeretett a sci-fi műfajába. Nyertes: a régi Star Trek. 2:2 (…)
Habár a verseny végig kiélezetten folyt, összesítésben végül győzött a régi Star Trek, mégpedig azért, mert jobb sci-fi volt, még ha rétegeknek készült is, mint a futószalagon gyártott popcornmozik közé beállt új sorozat.”
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Egyre sötétebb fellegek gyülekeznek a kisváros felett, ahol semmi sem az, aminek látszik, de minden veszélyt hordoz magában.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Nem a két csapat játéka láttán zokogott a 49 éves Alessandro Giallatini, akit alig tudtak megvigasztalni.
