Merkel disznósültes toleranciája

„Christian Schmidt, a CSU-s szövetségi élelmezésügyi miniszter az év elején a disznóhús menzákból való eltűnése miatti aggodalmának hangot adva legalább megpróbálta a bennszülöttek képviselőjeként feltüntetni magát. A kancellár ezzel szemben csak akkor szólítja magát saját állampolgárait, ha közölni akarja velük, hogy ha lehet, tegyenek »ajánlatokat« – vagyis fizessenek – az általa idehívott bevándorlók számára.

Ők ugyanis a fő címzettek, akik iránt »toleranciát« hirdet. Olyan, mintha a muszlim bevándorlók lennének az új urak a házban, akiktől nagylelkű tettnek számít, hogy kibírják az itt talált bennszülöttek bohókás szokásait.

De mi történik akkor, ha Merkel asszony vendégei az »integrációs kurzusokon« az alaptörvény és a férfiak és nők egyenlőségéről szóló szabályok elsajátításának »ajánlatát« egyszerűen csak ignorálják? Ha fütyülnek arra az »elvárásra«, hogy »megtanulják a német nyelvet és betartsák törvényeinket«? És ha már nincs kedvük a »toleranciához«?

Semmi nem fog akkor történni. Merkelnek az új »integrációs törvényt« dicsőítő szavaiban szó nem volt szankciókról vagy következményekről. Szó nem volt arról, hogy bárkinek is mennie kell, ha nem tartja magát a hatályos törvényekhez.”