Mindennapi függőségeink

„Akinek mindez kínaiul hangzik, ne aggódjon: a Pokémon Go egy játék, amelyet okostelefonra fejlesztettek, és néhány hét alatt megbolondította a világot. A lényege, hogy ha a telefon kameráján keresztül nézzük a környezetünket, a szoftver a valós képbe beszúr úgynevezett pokémonokat, színes figurákat, amelyeket a játékosnak sétálással be kell gyűjtenie (odaautózni-biciklizni nem ér, a program figyeli a telefontulajdonos haladási sebességét). Kétségkívül arra jó, hogy kimozdítsa a fiatalokat a lakásból, ám napok kérdése, és jönnek a hírek arról, hogy pokémonozó embereket gázoltak el autósok, vagy netalán annyira bámulta valaki a képernyőt, hogy gödörbe-szakadékba esett. A játék különben ingyenes, de persze lehet vásárolni pénzért előrejutást segítő kiegészítőket. A világsikernek köszönhetően a szoftvergyártó cég, a Nintendo árfolyama hatéves csúcsra jutott a tőzsdén – egyetlen hét alatt nyolcvan százalékot emelkedett az értéke! Az őrület egyébként szakértők szerint annak köszönhető, hogy mostanra vált fizetőképes felnőtté az a generáció, amely a kilencvenes években odavolt a hasonló nevű rajzfilmért. (…)

A szakértők azt mondják: mind általában az internet, mind a közösségi oldalak, mind pedig az online játékok túlzott használata a hagyományos függőségekéhez hasonló jelekkel járhat. Aki elmerül ebben, az elveszíti a kontrollt a tevékenység felett, és pszichés megvonási tünetei jelentkeznek, ha megpróbálja abbahagyni vagy csökkenteni. Lemond más, korábban kedvelt tevékenységeiről, hobbijairól, nem képes elvégezni a mindennapi teendőit, romlik az iskolai-munkahelyi teljesítménye. Kóros esetben megromlik a kapcsolata közeli hozzátartozóival, és elszigetelődik a világtól – mindehhez nem kell az immár klasszikusnak számító alkohol vagy drog, elég egy megfelelő netkapcsolat és egy közepes okostelefon. De legalább meglesz az összes pokémonja, mondják a legújabb őrület függői, és meg vannak győződve arról, hogy minden rendben van a világban.

Mindezeket nem azért írtam le, mert a magam 45 évével öregnek számítok ehhez az új világhoz és siránkozni akarok a mai fiatalokon. Egyszerűen jelezni akarom: rövidesen egészen más típusú egészségügyi-szocializációs-társadalmi problémákat kell megoldani, olyanokat, amelyekről most talán még nem is tudunk. És ha még a problémát sem ismerjük, hogy fogjuk megtalálni a helyes válaszokat?”