A maffiafőnök

„A világsajtóban szerdán vezető hír volt: meghalt a leghíresebb maffiafőnök. Méghozzá börtönben. Ebből rögtön tudhatjuk, hogy nem nálunk, hanem Olaszországban. Már Petőfi is megírta: »Nem Pesten történt, amit hallotok,/ Ott ily regényes dolgok nem történnek«.

Nálunk nincs is semmiféle maffia, hiába írogatnak össze-vissza az elemzők »maffiaállamról«. Ez abból is látszik, hogy az illetőt Bernardo Provenzanonak hívták, becsületes magyar ember pedig ilyen névre nem hallgat. A Cosa Nostra vezérét 43 évig körözték, - a rendőrségnek az egyetlen, kezükben lévő régi fényképét évről évre kellett öregítenie -, de végül csak elkapták. Azóta ült, többszörös életfogytiglanra ítélve. Micsoda piti alak: képtelen volt a törvényeket úgy alakíttatni, hogy minden bűne törvényesnek számítson.

És nem fogják elhinni, hol fogták el: egy szánalmas pásztorkunyhóban. Először azt hittem, ez csak a vagyonnyilatkozatában szerepelt egy rugalmasan táguló villa helyett, de nem. Tényleg egy viskóban húzta meg magát, onnan irányította, mint a „főnökök főnöke”, »capo del capi«, az egész maffiát. És még egy kisvasút sem járt a közelben. Mondom, hogy piti.

(...)

Komoly főnök nem lehet meg a saját Habonya vagy Matolcsyja nélkül. A szicíliai maffiaelnök is tudta, hogy egyszerre kell kézben tartania az embereket és a vagyont. Így aztán két becenevet is kiérdemelt: nevezték mindenkin átgázoló „Traktornak” és a gazdasági mozgásokat szemmel tartó „Könyvelőnek” is. Bár ő valószínűleg soha nem mondott olyat, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Bizony macerás, hogy a demokráciák legális világában viszont ennyire kell ügyelni a látszatra.

(...)

A Keresztapa című filmben többször ide-oda gurul egy narancs. Hiába, némely művésznek próféta-lelke van!