Theresa May, az új brit miniszterelnök-jelölt

2016. július 11. 18:04

Akik azt hitték, hogy két nő versengéséről fog szólni a nyári politikai uborkaszezon Nagy-Britanniában, tévedtek. Az egyik jelölt hibázott, és arra kényszerült, hogy lemondjon. Így Theresa May maradt az egyetlen jelölt a feladatra.

2016. július 11. 18:04
Hörcher Ferenc
Mandiner

Vendégszerzőnk, Hörcher Ferenc egyetemi tanár írása


Egy kicsit megkönnyebbülhettek a brüsszeli folyosókon: egy EU-s körökben jól ismert politikussal kell majd végigtárgyalni a Brexit folyamatát. Theresa May ugyanis már hatodik éve belügyminisztere hazájának, így volt alkalma elégszer találkozni uniós kollégáival és a brüsszeli bürokráciával.

Ellenfele, Andrea Leadsom kétségtelenül súlyos hibát követett el, amikor May gyermektelenségét is felemlegette saját alkalmasságát igazolva, de hogy ilyen hamar buknia kellett, a mögött további tényezők is lehetnek. De ezek ismerete nélkül most eltekintünk annak vizsgálatától, hogy a Brüsszelben, Washingtonban és Berlinben ismeretlen Andrea Leadsomot mi vezethette ténylegesen a kampány feladására. Így is maradnak bőven kérdőjelek a történetben.

Az első kérdés mindjárt May szerepfelfogására vonatkozik. Kicsit bulvárosan úgy fogalmazható meg a kérdés, hogy Merkel vagy Thatcher példáját követi-e. Miközben mindenki egybehangzóan úgy látja, hogy kemény, egyesek szerint könyörtelen vezető lesz belőle, kérdés, hogy a folyamatos konfliktusok vállalása lesz-e az általa választott út (ez lenne Thatcher példája), vagy inkább a lavírozás, az ügyes egyensúlyozás, és a hátsó színpadon zajló erőpolitika lesz-e rá jellemző (ahogy Merkelről gondolják).  Feltehetőleg még ő sem tudja ezt, az új szerepbe még bele kell nőnie.

De van itt néhány megfontolás, ami segítheti a vele kapcsolatos mérlegelést.

Eleve pikáns az a helyzet, hogy a Brexit levezénylése egy olyan konzervatív politikusra marad, aki a bent maradók táborához tartozott. Valószínűleg ez a tény döntő jelentőségű volt, amikor ellenfeleivel összehasonlították őt, mint potenciális vezetőt. A népszavazás kampányában, majd eredményében elszabadult radikalitást orvoslandó nyugalmat ígér, s nem további meglepetéseket. Ám a Brexitre szavazók többségét sem idegenítheti el magától, ezért Theresa May máris kijelentette: „A Brexit Brexitet jelent. A kampány lezajlott, a szavazás megtörtént, sokan vettek rajta részt és a szavazók ítéletet mondtak. Nincs helye semmilyen kísérletnek arra, hogy az EU-ban maradjunk…”

Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem kívánja visszafordítani a szavazás után előállt politikai helyzetet, még ha nyilvánvaló érdeke is lesz a szavazás negatív következményeinek tompítása. Politikai jövője ezért attól függ, képes lesz-e olyan eredményt elérni európai tárgyaló feleivel, amely garantálja az ország szuverenitását, de a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja az EU-val fennálló brit kapcsolatokban. S nem utolsó sorban az is a tét, hogy sikerül-e országát egyben tartania – hiszen Skócia már kinyilvánította, hogy az EU része kíván maradni.

Ám van egy további politikai eleme is May győzelmének.

Azt állítja, hogy a népszavazás világossá tette: a szavazók változást akarnak. Elégedetlenek a politikai elittel – s nem csak a brüsszeli, de a westminsteri hatalmi manipulátorokkal is. Túl sok vesztese volt a jelek szerint a gazdasági válságnak, s ők most kifejezték elégedetlenségüket. May érzékeli, hogy a leszakadó kispolgári, alsó középosztályi, sőt a labour bázisát jelentő munkás rétegeket is meg kell szólítania. De szembe kell néznie olyan ma aktuális politikai kihívásokkal is, mint amilyen a terrorfenyegetettség, s az erőszakkal rémítő etnikai konfliktusok, melyeket persze már belügyminiszterként is jól ismerhetett. Theresa May miniszterelnöki megbízatása egyáltalán nem ígérkezik könnyű missziónak. 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 109 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Best retards
2016. július 12. 12:52
2011ben nem mert lovetni a nigro-zabralas idejen, nyilvan nehogy elmarasztalja a Guardian. Miatta egett egy hetig Kelet-London. Cameron, Boris epp szabin voltak, ez a bamba tehen meg nyakig beszarva, mint egy uzenetrogzito, ot napig ugyanazt a mondatot ismetelte: "meg fogjuk buntetni a fosztogatokat". Fogjuk. Es nem adta ki a tuzparancsot. Szepen toleransan. Ugy gondolta, pigmentaltakra tilos loni. Nem merte felvallalni a rasszista Tory rendorminiszter odiumat. Inkabb hagyta oket orjongoni, gyujtogatni. Hatha hazamennek. Ennyit az alkalmassagrol.
Onurisz
2016. július 12. 09:35
A politikai vezetők megválasztása során természetesen csak a személyiségük számít, semmi más. Ha jól emlékszem May asszony már eleve jócskán vezetett is. Mégis furcsa dolog az azért, hogy amikor valaki a gyermekeire hivatkozik, amely miatt úgymond érzékenyebb a jövő nemzedékek érdekei iránt, az olyan politikai hibának minősül, hogy azonnal véget is ér a verseny. Gondolom, az itthonról ismerős stílusban betámadták a "korrektség" hívei, a párttagok is, mindenki, akinek kevesebb gyermeke van, mint neki, s arra jutott, hogy nem érdemes már szavazásig elvinni a versenyt. Ez azért nagyon szomorú és nagyon jellemző is Európára. Azt juttatja eszembe, amikor itthon leszavazták az emberek, a Fidesz szimpatizánsai is, a kiskorúak után járó szavazati jogot. Ez a nagyon ésszerű javaslat, azzal együtt, hogy a nyugdíjasok közvetlenül kapják meg a gyermekeik TB-befizetéseinek egy hányadát is, egy Angliában élő magyar demográfus ötlete. Mindkettő arra irányul, hogy a rövid távú élvezetekről a hosszú távú döntések felé terelődjön az európai emberek gondolkozása. Emlékszem a kényelmességnek, hedonizmusnak, irigységnek és nyavalygásnak arra a sajátos keverékére, amellyel ezen a fórumon is reagáltak a kommentelők erre a kérdésre. Pedig bizony, akiknek gyermekei vannak, azok minden döntésük során számolnak az ő szempontjaikkal, jövőjükkel. És igenis, az anyáknak megváltozik a személyiségük és a gondolkozásuk, azokhoz a nőkhöz képest, akik nem szültek gyermeket, és igenis, a többgyermekes anyák is másként gondolkoznak, mint azok, akik nem vállalják ennek felelősségét és következményeit. A politikus anya is joggal büszke a gyermekeire és joggal érzi úgy, hogy ő más és több is, politikusként is több, mint akinek nincsenek gyermekei vagy éppen van egy, aki körül olyan sok teendő azért nincs. Persze, ha azok, akik őt körülveszik és szavaznak rá, nem értik, hogy miről is beszél, akkor szóba hozni a gyermekeit "politikai hibának" minősül. Szomorú ám ez és hosszú távon nagyon nagy bajokhoz vezet ...
Mich
2016. július 12. 00:49
A brexitesek nyertek - aztán elhagyják a süllyedő hajót...
tevevanegypupu
2016. július 11. 23:16
Közben míg zajlanak az események, Barroso csendben a Goldman-Sachs-hoz szerződött..:) Minden zsák megtalálja a maga foltját.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!