„Az Uber azért tudott berobbanni a piacra, mert a hatósági áras taxi durván megdrágult, és a felhasználók szerint elveszítette a versenyképességét. Hogy miért pont a taxinak van hatósági ára Magyarországon, miközben olyan, valóban alapvető áruknak és szolgáltatásoknak nincs, mint a tej, a kenyér vagy a vezetékes ivóvíz, az ugyanolyan jogos kérdés, mint az, hogy miért állami feladat biztosítani egy szolgáltatás piacát, amely fölött eljárt az idő (a magyar sarkantyúipar is kap mankót?), vagy az, hogy van-e ember a taxisokon kívül ebben a városban, akinek az Uber távozásával jobb lesz.
Az Uber és a többi kategóriatárs úgy működik, hogy a szolgáltatók alapesetben a saját személyes szabad kapacitásaikat viszik a piacra, vagyis az uberezéshez, szemben a taxival, nem tartozik külön autóflotta és sofőrgarnitúra. Ez nemcsak az árak differenciájára kínál magyarázatot, hanem arra is, hogy egy túlnépesedett és erőforrás-hiányos bolygón hosszú távon miért sokkal életképesebb az előbbi az utóbbinál (röviden: a sokkal kisebb ökológiai lábnyom miatt). A megosztáson alapuló személyszállítási szolgáltatások – amelyekre az Uber voltaképpen csak rátelepült – a kiszorítósditól függetlenül tovább élnek és virulnak: a piacgazdaság, akár tetszik ez Tarlósnak, Orbánnak vagy Fónagynak, akár nem, a sharing economy felé fejlődik, a másik irányban pedig a KGST van, az evolúció ebben az esetben is egyirányú utcának tűnik.”