Ha valaki nemmel szavaz, az is részese lesz annak a hamis látszatnak, amelyet a kormányzat teremt.
„Egyre szélesebb társadalmi rétegekben tudatosul, hogy a kormányzat hibái, rossz döntései nem egymástól elszigetelt, véletlenszerű tévedésekből fakadnak, amelyeket végső soron egy-egy figyelmeztető demonstráció hatására korrigálhat, hanem a regnáló hatalom elvehetetlen sajátossága, az általa kialakított rendszer jellemző következménye. Ezért jutnak el egy viszonylag szűk területre korlátozott érdek-sérelemtől a kormányváltás határozott követeléséig. A részigazságnak minősíthető szempont elszánt képviselete az egész tagadásáig vezet. De ebbe az egészbe – ha nem is azonos hangsúllyal, de - beleértendők az ellenzéki pártok is. Amit természetesen ők sem akarnak tudomásul venni. A távolság csak kivételes alkalmakkor csökken a nem szavazók és az ellenzék között.
Érdekes és igencsak elgondolkodtató jelenség, hogy az ellenzéki politikusok közül jó néhányan a kvóta-referendummal kapcsolatban a szavazástól való távolmaradásra buzdítanak. Merthogy maga a kérdésfeltevés is félrevezető. Rossz kérdésre ugyanis nem adható jó válasz. Ha valaki nemmel szavaz, az is részese lesz annak a hamis látszatnak, amelyet a kormányzat teremt. Vagyis itt az érdemi véleménynyilvánítás a hallgatásban, a részvétel elutasításában történik.
A hallgatás lehet nagyon is beszédes.”