Feladta az egyik uniós tagállam: tárt karokkal várnak több százezer migránst
A reform 2025 májusától lép életbe.
Nézzük közelebbről, hogy a választás részletes háttéradatai milyen mögöttes társadalmi valóságot fednek föl a brexit mélyebb mozgatórugóiról. Ez az a lépés, amelyre láthatón kevés liberális megfigyelő szánta rá magát.
„De nézzük közelebbről, hogy a választás részletes háttéradatai milyen mögöttes társadalmi valóságot fednek föl a brexit mélyebb mozgatórugóiról. Ez az a lépés, amelyre láthatón kevés liberális megfigyelő szánta rá magát, hiszen a választ jószerével borítékolták. Ha például Bernard-Henri Lévy látta volna ezeket a számokat, talán nem szaladt volna el vele a ló a fenti idézetben. A sok szempontból erősen differenciált szavazási háttéradatok Nagy-Britannia megdöbbentően mély társadalmi osztálymegosztottságáról tanúskodnak. Néhány korántsem kimazsolázott, fontos szám jól megvilágítja ezt. A feldolgozóipari dominanciájú választói körzetekben – ahol az állásbiztonság és a bérszínvonal a legnagyobb veszélynek van kitéve, többek között a bevándorlás miatt – a szavazók 86 százaléka voksolt a kilépésre. Ott, ahol a feldolgozóipar kevésbé jelentős, az arány csupán 42 százalék volt. Azokban a régiókban, ahol az átlagos házár 282 ezer font alatt van, 79 százalékban a leave (távozás) nyert, szemben az átlagár fölötti szavazók 28 százalékával, akik a remainre (maradás) adták le a voksukat. Figyeljünk az átlagkeresetre, amelynél kevés alkalmasabb gazdasági mutató határozza meg a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyet: az alacsony keresetűek (23 ezer fontnál kisebb évi fizetés) 77 százaléka akarta a brexitet, éles ellentétben a magasabb jövedelműek 35 százalékával. Végezetül talán mindennél többet mond az, hogy az európai integráció fő nyertesének számító London és környéke toronymagasan a maradásra szavazott, ellentétben a gazdasági hinterlandok veszteseivel, akiknek jelentős többsége az EU-ból való kiválás mellett volt.
E vaskos tények azt igazolják, hogy a brit szavazók nem voltak megtévesztett, manipulált »politikai bunkók«, korántsem tekinthetők egyszerű bábfiguráknak. Nagyon is tudatában voltak a brexit tétjének és saját érdekeiknek. Ezért is válthat ki a brexit regionális dominóhatást, ha az Európai Unió vezetői nem tanulnak nagyon gyorsan a keserű brit leckéből. A brexit után az EU-üzlet nem folytatódhat zavartalanul.”