Czibere Károly: Van, amiben már valóra váltottuk az álmunkat

Jövőre léphet életbe a szociális életpályamodell, amely arra épül majd, hogy ki milyen előmenetelt tud felmutatni, hány képzést, milyen kreditszámmal végzett el. Ehhez illeszkedik majd a béremelés – mondta a család.hu-nak a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár.

Czibere Károly beszélt a gyermekjóléti központok megerősítéséről, a rendszerben lévő látencia csökkenéséről, a gyermekesély programok új hullámáról, a gyermekotthonok bezárásáról és a lakásotthonok kialakításáról is.

Mennyire elégedett a jövő évi költségvetéssel?  Ebben azt látni, hogy a kormány jelentősen megkurtított több szociális programot. 15 milliárd forinttal csökken a Start munkaprogram összege, a korhatár alatti ellátásokra 17 milliárd forinttal, árvaellátásra 3 milliárd forinttal jut kevesebb. Eközben 3,5 milliárd forinttal csökken az özvegyi nyugellátások, és 2,5 milliárddal a rokkantsági, rehabilitációs ellátások kerete, míg a családi pótlékra fordított összeg is szűkül 3,2 milliárd forinttal jövőre az idei számokhoz képest. Ezek mennyire lesznek fájdalmas lépések?

Társadalompolitikai szempontból ezek akkor lennének fájdalmas lépések, ha valóban azzal járna, hogy az egyes emberek szintjén az ellátás csökken, de nem erről van szó. Alapvetően azt látjuk a felsorolt esetekben, hogy a jogosultság nem változott, a számuk viszont igen. A csökkenés hátterében demográfiai okok állnak. Ez okozza a kiadáscsökkenést, de támogatáscsökkenésről nincs szó az egyes ember ellátásának szintjén.

Tavaly megígérték, hogy idén megújul a gyermekvédelmi rendszer elsődleges védelmi vonala, a gyermekjóléti rendszer, vagyis januártól négyszeresére emelik a gyermekjóléti központok számát és 10 százalékkal emelik a forrást ezen a területen. Ez megtörtént?

Igen, ez megtörtént, január elseje óta már új struktúrában működnek a gyermekjóléti szolgálatok. Ennek az a lényege, hogy helyben, a településen ne kelljen osztott figyelemmel dolgozni, tehát egyszerre családsegítő és hatósági tevékenységhez kapcsolódó munkát is végezni. Szétosztottuk a hatósági jellegű és a szolgáltatási feladatokat annak érdekében, hogy helyben, a településen a hátrányos helyzetű családok számára több figyelem, több idő és több kapacitás álljon rendelkezésre. Tehát januártól a családsegítő munkatárs csak a családot támogatja és igyekszik minden esélyt és lehetőséget megadni annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű családok és így a gyermekek életkörülményei, jövedelmi viszonyai javuljanak. Ugyanakkor, ha esetleg a veszélyeztetettség kialakulása fenyeget, ha azt látja, hogy a család továbbra sem képes vagy nem akar – mint a gyöngyösi esetnél – gondoskodni a gyerekről, sőt még bántalmazza is, akkor viszont határozottan minden eszközt a rendelkezésére kell bocsájtani, hogy intézkedni tudjon, és a gyerek a védelmi rendszerbe bekerüljön. (Idén májusban éhhalált halt egy másfél éves gyöngyösi gyermek. A súlyosan alultáplált kislány ügyében a gyermekvédelemben dolgozó jelzőrendszeri tagok egymásnak ellentmondó véleményt alkottak, ezért nem sikerült kiemelni a családból a kicsit. Mulasztott a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság is – a szerk). Tehát, azt látjuk, hogy a rendszer elindult, a tavasz folyamán öt protokollt, illetve ajánlást adtunk ki, vagyis nemcsak a szabályokat újítottuk meg, hanem – ami a korábbi időszakhoz képest nagyon nagy jelentőségű – kézikönyveket adtunk ki a munkatársak számára, amelyek aprólékosan leírják, mikor, mi a teendő. Így senki nem panaszkodhat arra, hogy  szabályozottság hiányában eszköztelen volt és ezért nem figyelt fel időben egy veszélyeztetettség kialakulására és ezért nem tudott valamit megtenni. A másik lépés a jelzőrendszer megerősítése. Világossá tettük a jelzőrendszer tagjainak (pedagógusoknak, gyerekorvosoknak, családsegítőknek, esetmenedzsereknek, védőnőknek), hogy a jelzés elmulasztása is bántalmazás. Időben kell tehát jelezni, és időben kell feldolgozni az ügyet. Egyértelműbb és átláthatóbb lett a rendszer, és sokkal több figyelem marad a családokra, akiknek szükséges a támogatás.

És a bürokrácia is eltűnhet a rendszerből, amely korábban jelentősen megakaszthatott egy-egy ügyet?

Igen, idővel eltűnik. Az eddig eltelt 5-6 hónap azt mutatja, hogy az esetkonferenciák száma jelentősen megemelkedett. Tehát miután a járásokban, helyben biztosítani kell folyamatosan a jelzés mihamarabbi feldolgozását, a mostani tapasztalatok szerint ezt az együttműködési kötelezettséget máris komolyabban veszik azok az érintett szakemberek, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek a családdal, mint korábban. Természetesen, készítünk majd egy kutatást az egész folyamat feltérképezéséről, de az első jelek kifejezetten pozitívak. Ugyanakkor a gyermekjóléti szolgálatok megerősítésével nem lehet kipipálni a gyermekjólétet, ehhez sok más is kell, mert ha a gyermekjólét meg van erősítve, de nincsenek olyan szolgáltatások helyben vagy a járásban, amelyeket a család rendelkezésére lehet bocsájtani, akkor eszköztelenné tennénk a gyermekjóléti szolgálatot. A munkakörülmények javítása, a szolgáltatások infrastrukturális környezetének javítását hazai és uniós forrásokból szeretnénk folytatni, ezenkívül lényeges a szociális területen dolgozók munkájának anyagi megbecsülése. Ezért fontos, hogy most indulnak az Integrált térségi gyerekprogramok, amelyek a 31 leghátrányosabb helyzetű járásban fog többletszolgáltatási kapacitásokat teremteni a gyermekek és a családok számára. És ezért fontos a nyáron meghirdetendő Biztos Kezdet Gyerekház programnak az új hulláma, mely eredményeként a 112 mellé létrejön 50 új ház. Ezért hirdettük meg a Tanoda pályázatot is. Tehát sok olyan programunk van, amelyek a családokon kívül lévő szolgáltatási kapacitásokat tudja fejleszteni és megerősíteni, így a család- és gyermekjóléti szolgálatok, valamint -központok a család köré egy erős szövésű szolgáltatási gyűrűt fonhatnak, amely megakadályozhatja a család kiesését a társadalomból.

Elengedhetetlen a jelzőrendszer és a szolgálatok megerősítése, a programok beindítása, de ez mit sem ér, ha a társadalom szemet huny a családon belüli erőszakos esetek fölött. Tervezi a kormányzat a társadalmi jelzőrendszer megerősítését? Hogyan történhet a társadalom tudatosítása?

Elég nagy a látencia a rendszerben. Két körben alakítottuk át a gyermekjóléti rendszert, és azt látjuk, hogy a gyermekvédelmi szakellátás rendszerébe a beáramlás növekszik. Ennek oka, hogy a látencia elkezdett csökkenni. Tehát korábban volt, hogy egy jelzés nem futott be, vagy ha befutott, nem vették komolyan, vagy ha komolyan vették, akkor nem valamennyi szakember adta a véleményét, vagy nem dolgozták föl együttműködés hiánya miatt az ügyet. Most viszont, miután átláthatóbbá és tervezhetőbbé vált a munka, ennek nyomán a látencia el kezdett csökkenni és a gyermekek beáramlása a rendszerbe el kezdett növekedni. Ez egy sajnálatos tény, de ettől még szakmailag helyes az irány, mert a látenciát folyamatosan csökkentjük. Nem lehetnek magukra hagyott gyermekek bántalmazókkal, veszélyeztetőkkel, elhanyagolókkal, tehát fontos, hogy folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyekkel ők kimenekíthetők ezekből a helyzetekből. És ehhez minden segítséget meg kell adnunk! A gyöngyösi eset mutatta meg, hogy a szabályozási környezet és a protokollok, eljárásrendek az eszközöket a munkatársak rendelkezésére bocsátják akkor is, amikor a szülő nem együttműködő, elzárkózó, vagy megtagadja azt, hogy a veszélyeztetettségről információt gyűjtsön a szolgálat. Tehát ha ez így van, és az eszközök rendben vannak, akkor viszont a láthatóságnak is és a gyermekjóléti központnak is kötelessége a gyermek legjobb érdekében és a társadalmi közbizalom megőrzése érdekében, hogy a gyermek javára, megmentése érdekében használják ezeket az eszközöket – ez maradt el Gyöngyösön.

A kiemelt gyerekek a mostani rendszerben hova kerülnek? Rokonokhoz, nevelőszülőhöz, gyermekotthonba?

Sokáig az volt a divat, vagy szemléletmód a szocializmusban, hogy a társadalmi problémákat úgy lehet a legjobban kezelni, ha eltüntethetjük őket. Így nagy, kollégiumszerű zsúfolt gyermekotthonokat építettek. Ezen célra 1945 után az üresen álló kúriák, kastélyok kifejezetten alkalmasak voltak. Ez a rendkívül hosszú folyamat fejeződik be 2019-re, aminek eredményeképpen az utolsó ilyen gyermekotthont is kiváltjuk. Ennek a kiváltási reformnak az utolsó köre májusban indult el 4,3 milliárd forintból, és még 15-20 ilyen intézmény van, ezek helyére építünk sokkal jobb életkörülményeket biztosító újabb lakásotthonokat, ahol 8-12-en lakhatnak. Ennek ellenére nem ezen intézmények fejlesztése a prioritás, hanem a nevelőszülői szolgáltatásé. 2014-ben döntött a kormány arról, hogy az idei év végére a 12 évnél fiatalabb családjukból kiemelt, nevelésbe vett gyermekek mind nevelőszülőknél legyenek. Most 80 százalék fölött vagyunk már, és év végére elérjük, hogy a 12 éven aluli nevelésbe vett gyermekek 99 százaléka nevelőszülőhöz kerüljön. A 100 százalékot soha nem érjük el, mert mindig vannak speciális szükségletű, különleges figyelmet igénylő gyerekek, akiket a speciális lakásotthonokban speciális terápiával kell segíteni, és ők csak az eredményes rehabilitáció után tudnak megfelelően felkészített nevelőszülőhöz kerülni.

Mennyi gyerek kerülhet december végéig nevelőszülőhöz és milyen eszközzel támogatják a befogadó családokat? Korábban szó volt a tartós fogyasztási cikkek beszerzését célzó támogatásról.  

Most indul egy program ősszel a nevelőszülői háztartások infrastrukturális támogatására, mert díjazásuk a működtetésre jó, de nagyon sokszor halljuk, hogy le kell cserélni a hűtőt, vagy tartós fogyasztási eszközt, esetleg fontos, hogy a gyereknek legyen laptopja, vagy számítógépe. Szeretnénk a gyermekek infokommunikációs fejlesztésének támogatását segíteni.

A szakma szorgalmazza ugyanakkor a gyermekgondozás, a nevelőszülői hivatás társadalmi elismertségének, megbecsülésének növelését. Erre van mód?

A nevelőszülői munka és hivatás elismerése 2014-ben megtörtént. Ez egy befejezett ügy, mert mind a bérezést, mind a „státuszosítást” tekintve megtörtént az előre lépés. Most az a feladat, hogy a nevelőszülői hálózatokban felmérjük: milyen gyermekek vannak, milyen segítséget kapnak, és vannak-e kiszorulók. Ma azt látjuk, hogy a fogyatékos gyermekek, a 13 évnél idősebbek, a „testvérsorok”, a speciális szükségletű gyermekek és a legkisebbek, az 1-2 évesek tekintetében nincs kellő számú nevelőszülő, ráadásul a nevelőszülők toborzása nagyon szépen haladt, több mint 15 ezer férőhely van már nevelőszülőnél, de ezek területi eloszlása rendkívül egyenetlen. Míg az ország keleti felében nagyon dinamikusan bővült és bővül a hálózat, addig Budapesten és a nyugati országrészben a bővítés nehéz. Tehát a megerősítés 2014-ben megtörtént, de minden évben el kell végezni az elemzést arról, hogy hol vannak olyan szükségletű gyerekek, akikhez tudunk toborozni és felkészíteni nevelőszülőt, mert a rendszer továbbfejlesztése évről évre elengedhetetlen.

Hogy áll a szociális életpályamodell kidolgozása? 2014-ben 12 milliárd forintot fordítottak a területen dolgozók számára bérpótlékra, a bérkiegészítésre abban az évben 7,5 milliárd forintot. Tavaly 20 milliárdot, idén pedig 28 milliárd forintot kaptak az érintettek. Korábban arról volt szó, hogy idén elindulhat az életpályamodell, mégis úgy tudjuk, csak júliusban kerül a kormány elé a javaslat, ami aztán jövő év közepén lép életbe.

Így van, a kormány fontosnak tartja, hogy évről évre legyen jele az anyagi megbecsülésnek és a köszönetnyilvánításnak, de ne csak a szavak, hanem az anyagiak szintjén is. A bértömegen látszik egyértelműen a többletfinanszírozás. A bértáblán felül idén 28 milliárd forintot kapnak a szociális területen dolgozók. Ez emelkedik további 9 milliárd forinttal jövőre, erről már döntött a kormány, tehát összesen 37 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az évenkénti béremelés pedig folytatódni fog. Ennek mértékét látjuk, de időzítését még nem; ehhez még újabb tárgyalásokra van szükség. Ami az életpályamodellt illeti, ez ügyben a munkacsoportok már dolgoznak, az alapvető feltételrendszert ki is dolgozták. Az új rendszer alapvetően a továbbképzésekre fog épülni, tehát arra, hogy ki milyen előmenetelt tud felmutatni, hány képzést milyen kreditszámmal tudott végrehajtani, ehhez illeszkedik majd a béremelés. Ha időben elindul az új továbbképzési rendszer, akkor az ehhez illesztett életpálya is el tud indulni. Mi azon leszünk, hogy jövőre elinduljon mindkettő.

A szociális területen dolgozók már így csúszásnak, sőt, késésnek érzik a jövő évi indulást.

Nem volt késlekedés. Két része van az intézkedésnek. Az egyik, hogy a kormány meghatározott bizonyos feltételeket a tekintetben, hogy mikor tud ez elindulni. A feltételrendszer az egész ágazatot érintő strukturális kérdésekre vonatkozik: megoldásra várt a fenntartói struktúra, a kapacitásszabályozás kérdése, a szociális intézményben biztosított komplex szakápolás bevezetése. Ezeket rendbe kellett tenni ahhoz, hogy elinduljon az új rendszer. Ezek közül nem mindegyiknek értünk a végére, most tárgyaljuk a szakápolásra vonatkozó intézkedési tervet. A másik része a terveknek az új továbbképzési helyek felállítása.

Lesz az életpályamodellben korrekció a bölcsődei gondozókra vonatkozóan? Ők ugyanis jelenleg csak diplomásként kaphatják meg a 40-60 ezer forintos béremelést, és mivel a főiskolai képzés csak 2009-ben indult, az elhelyezkedőknek csupán 14 százaléka juthatott a növekményhez.

A kormány a bölcsődékben dolgozók esetében külön struktúrában számol. Ennek első eleme volt, hogy a felsőfokú végzettségű bölcsődei dolgozók bekapcsolódtak a pedagógus életpályába, és most van egy külön elképzelés arról is, hogy a középfokú végzettségűek számára egy külön rendszer indulna, tehát ők kiválnának a szociális életpályából.

Ők mekkora béremelésre számíthatnának, illetve az egész szociális életpályamodellben részt vevők? Mennyi pénzt szán minderre a kormány?  

Az életpályamodellre nagyobb keret áll majd rendelkezésre, de még nem tudok összegről beszélni, mert első olvasatban sem tárgyalt erről a kormány.

Azt viszont már biztosan lehet tudni, hogy soha annyi menekült nem jött Európába a Földközi-tengeren, mint most. Idén hány kísérő nélküli gyermek érkezett Magyarországra?

100 alatt van a számuk idén. Tavaly szeptemberben, amikor a kormány a rendkívüli intézkedéseket hozta, akkor 10 és 20 között volt a gyerekek száma. De ekkor a kabinet úgy kalkulált, hogy felerősödhet a hullám, ezért a  Fóti Károlyi István Gyermekközpontot jelentősen kibővítette 150 férőhelyig, közben pedig elkezdett felkészülni egy esetleges rendkívüli helyzetre más intézmények átalakításával. Így aztán 2-4 héten belül akár 5000-5500 gyereket is tudnánk fogadni, ha szükséges. Egyébként az a tapasztalat, hogy amikor ezek a gyerekek megérkeznek Magyarországra, bevárják egymást, néhány napot pihennek itt, majd mennek tovább.

Többségük most is afgán, fiú, és 14 éven felüli?

Igen, ez a jellemző.

Aki itt marad Fóton, az miért választja Magyarországot?

Az elmúlt 4-5 évből összesen 50 gyerek maradt itt. Nekik vagy megtetszik az ország, vagy elkezdenek iskolába járni, elkezdenek ide kötődni, de ebben a számban már benne vannak azok is, akik családdal jöttek.

Idén hány gyermek nyári étkeztetését tudják biztosítani a tavalyihoz képest és mennyi pénzből?

Idén erre 5,3 milliárd forintot biztosít a kormány. Tavaly erre 3 milliárd forint volt, úgyhogy ez egy jelentős forrásbővítés. Ez kellett is, ha komolyan gondoljuk, hogy az összes szünetben legyen étkeztetés, és ne csak a tavaly pályázó 1484 önkormányzat közigazgatási területén élő gyerekek, hanem minden gyerek jusson hozzá a lehetőséghez. A bővítés harmadik oka pedig az, hogy nem mindegy, milyen minőségű az étel, ezért a jobb minőséget meg kellett finanszírozni. 440 forintról 570 forintra emeltük az egy napi finanszírozás értékét, amit a költségvetés ad. A tavalyi 140 ezer helyett idén már 208 ezer hátrányos helyzetű gyerek juthat hozzá biztonsággal a napi egyszeri meleg ételhez. Ez a szegény gyerekek 100 százaléka, mert ez a rendszer a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket célozta meg, és miután az önkormányzatoknak a meleg étel biztosítása a tanszünetekben kötelező feladat lett, és ki kell értesíteniük a családokat, sőt, van ahol meg is látogatják azokat, hogy időben leadják a kérelmeket, ez a rendszer minden rászoruló gyereket elér. Ez volt az álom, hogy az összes tanítási szünetben valamennyiüket segítsük.

És a tanév közbeni, ingyenes gyermekétkeztetésre meglesz a megfelelő összeg a következő években is?

Igen, emeltük a jövő évi költségvetésben erre szánt pénzt, 74 milliárd forintra.

Hol tartanak a felzárkózást segítő programok, mennyire volt sikeres az eddigi kormányzati stratégia? Hogyan váltak be a helyi programok? Ön azt mondta korábban, hogy a nagy ellátórendszerek nem képesek kielégítő választ adni a helyi társadalom eltérő szükségleteire.

Így van. A felzárkózási programoknak az a jellegzetességük, hogy olyan modellkísérleti programok, vagy azokból kinövő nagyobb programok, amelyek azt a célt szolgálják, hogy elérjék a krízisben lévő hátrányos helyzetű családokat és valóban komplex módon tudjanak segíteni rajtuk. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy a hagyományos rendszerben a családsegítők nem látják a lejtőn lévő családokat. A programok révén a munkatársak kimennek oda, ahol a probléma jelentkezik, abba a közösségbe. Tehát a komplex segítség lényege az az, hogy nemcsak a klienst, hanem a családot és a helyi közösséget is fejlesztik. Ez erős innováció a programokban. Ennek eredményességét kellett felmérni ősszel, és ezek alapján szeretnénk tervezni a folytatást.

Az uniós programok befejeztével is tudják biztosítani a fenntarthatóságot?

Több olyan programot láttunk, hogy egy program 2 éve után, annak befejeztével az eredmények eltűntek. Mi olyan programokban vagyunk érdekeltek, amelyek ideje alatt  a közösségfejlesztés eszközével segítik és felkészítik az ott élő emberek közül azokat, akik a helyi közösség egyfajta motorjai lehetnek hosszútávon és akiket lehet támogatni a program továbbvitelében. Ilyen például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja. Így lehet fenntarthatóságot biztosítani. Az egyik titok tehát a közösségfejlesztés, a másik, hogy a nagy ellátórendszerekbe kell beépíteni ezeket az eredményeket. Például a Biztos Kezdet Gyerekház projekt sokáig uniós program volt, ma pedig már bekerült a gyermekvédelmi törvénybe mint teljes jogú gyermekjóléti alapellátási forma.

Sok változásról, változtatásról beszéltünk, mi jellemzi majd a szociális és a társadalmi felzárkózás területén a jogalkotási munkát ősszel?

Több fontos változtatásra készülünk. Az egyik ilyen a gyermekjóléti reform továbbvitele. A gyöngyösi este mutatott rá, hogy a szabályozási környezet elégséges eszköztárat biztosít, de szeretnénk a felmerült javaslatokat megfontolni és ott, ahol lehet az együttműködési kötelezettséget szorosabbra fűzni mind az együttműködésre kötelezett család és a szolgáltató között, mind pedig a család környezetében élő és dolgozó szakemberek között. A másik lépés a hajléktalan emberek ügyében lesz. Szeretnénk az utcai szolgálatokat megerősíteni és a továbblépés érdekében azt elérni, hogy a nagy átmeneti szállók érdekeltek legyenek abban, hogy ne bent a szállón lakjon egy hajléktalan ember, ha a reszocializáció megtörtént, hanem egy külső férőhelyen tudják őt elhelyezni. Ha ugyanis rehabilitálva van és képes önállóan albérletben élni, akkor cél, hogy ne az intézményre költsük az állami támogatást, hanem az albérletére; és ugyanezt a változtatást a családok átmeneti otthonában is szeretnénk megpróbálni. Mindenütt eredményes és minél gyorsabb reszocializációra ösztönözzük a szolgáltatókat, hogy minél hamarabb elkezdődjön a támogatottak önálló élete, és csak az legyen intézményben, aki olyan komplex problémával és krízishelyzettel küzd, amelyen csak hosszan tartó terápiával lehet segíteni, helyben. De ha már eredményes a kezelés, utána fontos, hogy biztosítsuk a lakhatást a független életéhez. Ezeken kívül több program lesz még: a továbbképzési rendszerhez nagy reményeket fűzünk, a humántőke megújításának ez egy fontos eleme lesz, és elindul az idősellátásban a szakápolási rendszer - zárul a család.hu interjúja.