A választás, mint szex

„Állításom az lesz, hogy mai problémáink nem kis része a szavazások orientáló szerepének megszűnéséből következik. Ivan Krastev nemzetközi hírű bolgár politológus sokat idézett hasonlata szerint a voksolások és a demokrácia úgy viszonyul egymáshoz, mint a szex a szerelemhez. Azt írja, hogy bár a szex korántsem azonosítható a szerelemmel, nem jutunk közelebb a szerelem titkának megfejtéséhez, ha nem koncentrálunk kellőképpen a szexre. Ha igaza van – és tételezzük fel, hogy igen, akkor ebből az következik, hogy a demokrácia »titkának« megértéséhez a szavazások szerepének megértésén keresztül vezet az út. A választásokról mondja Krastev, hogy évtizedek óta egyre kevésbé töltik be a szerepüket. Úgy is mondhatjuk: szex nélküli szerelem van hosszú évtizedek óta; plátói. De aminthogy már az iskolában is viccesnek tekintettük a plátói szerelmet, ugyanígy vagyunk a »testiség nélküli« demokráciával is. (...)

Nyugat-Európában a kormányokkal szembeni ellenérzések táplálója a választások leértékelődő szerepe és a működőképes többségek gyakori hiánya. Nálunk ellenben a frusztráció és a konfrontáció táptalaja ennek az ellenkezője: a nagy többség. Ebből pedig az is következhet, hogy bármennyire is jó lenne, Krastev példázatának nem biztos, hogy univerzális az értelmezése. Nyugaton a szavazások (a szex) nem táplálják a demokráciát (a szerelmet). Nálunk a választások úgy-ahogy rendben lennének, mégis baj van a demokráciával. Lehetséges visszaadni a szavazások régen volt szerepét? Vagy a választás egy utolsó rekvizitum, amelynek a lomtárban a helye? Azt hiszem, amíg nem tisztázódik a szavazások 21. századi szerepe, addig a konfrontáció nemhogy csökkenne, de még növekedni is fog.”