Törökország is népirtó!

„A Német Császárság hivatalos politikája sunnyogott, mint ma Merkel. Semmit nem tett. Hagyta, hogy az örmények pusztuljanak.

Sőt, a náci Németország számára pont Törökország lett a jó példája a népirtó államnak. A »végső megoldás« kapcsán jól ismert Hitler elhíresült mondata, amivel a náci párt vezéreit nyugtatta: »Ki emlékszik ma már az örményekre!?!«

A Bundestag határozatában – amelyet tehát Angela Merkel nem szavazott meg, és távollétével Erdogan török elnök szégyenteljes megnyilatkozásait nem akarta ezáltal magára venni – Németország vállalja tehát a történelmi felelősségét, amelyből az is következik, hogy ösztönöznie kell az örmény-török megbékélést. A Bundestag megemlékezése a 101 éve kezdődött népirtásra az örmény nép, »a világ legősibb keresztény népe iránti különleges tisztelet« kifejeződése is – áll a határozatban.

A történelmi szavazásról Angela Merkelhez hasonlóan mások is meglógtak. Szintén hivatalos elfoglaltságra hivatkozva nem vett részt a szavazáson Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke és a szociáldemokrata külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier. Vagyis a teljes élvonalbeli diplomáciai spektrum elszökött a szavazásról, s nyilván majd ők lesznek azok a következő választáson, akik nyugodt szívvel kopogtathatnak a török szavazatokért, hiszen ők ott sem voltak. Persze a törökök nem olyan hülyék, hogy mindezt ne értsék gesztusnak.

De bizony az örmények sem olyan hülyék! Sem Örményországban, sem szerte a diaszpórában. Pontosan tudják, s számon is tartják, hogy kik azok, akik elárulták őket némi júdási ezüstpénzért, vagy – ahogy az azeri baltás gyilkos elengedése kapcsán jeleztem – egy maréknyi dollárért. S ugyanígy tartja számon mindazokat is, akik vele jót tettek, befogadták, enni adtak neki, vagy történelmi sebeire valamiféle gyógyírt adtak.

Németország – az említett sunyi, muszlim szavazatokért nemzetüket elárulók kivételével – most elégtételt adott az örményeknek.”

(A teljes írás a Demokrata június 8-i számában olvasható.)