Fityisz az országnak

„A Fidesz-KDNP »koalíciós házasság« eredeti indítéka olyannyira köztudott, hogy sok fejtegetés szinte fölösleges is róla. Az ifjú demokraták eleve számoltak azzal a számukra meglehetősen kellemetlen lehetőséggel, hogy a kétharmados többséget igénylő szavazásoknál szükségük lehet gyámolító voksokra. Kényelmesebb partner nem is kínálkozott rá, mint az a párt, amely az egyházhoz való hűséges ragaszkodása miatt különösebb manipuláció nélkül is idomítható. Már önmagában a tény, hogy »kormánypárt« lett a KDNP, jelentőségén túl messze fölértékeli a minipártot. Fontosnak nevezhető funkciók járnak vele, köztük az elvben akár másodiknak is mondható miniszterelnök helyettesi rang, de egyéb, csakugyan befolyásosnak vélhető miniszteri tárcák is, mint például Trócsányi Lászlóé meg Seszták Miklósé, és több kulcsfontosságú államtitkári szék, mint Rétvári Bencéé, az EMMI egyik „nagyágyújáé”. De korábban volt a soraikban olyan radikális politikus is, mint a volt kulturális államtitkár, Hoffmann Rózsa.

A KDNP egészében általában úgy szerepel, mint világnézeti párt, amelynek egyes kérdésekben döntő lehet a befolyása, lényeges ideológiai ügyekben akár meghatározó is. Kétségbe vonni ezt félrevezető volna. Harmadik kabinetjével Orbán Viktor maga is nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy fő irányvonalát kereszténynek ismerjék el, legalább is annyiban klerikálisnak, amilyennek egyes közhiedelem a KDNP esetében föltételezi. A valóság azonban sokkal cifrább ennél. A kereszténydemokrata pártok európai mezőnyében a német CDU-t ismerik el vezetőnek, Angela Merkel irányvonalát tekintik hangadónak, amellyel szemben az egyik legradikálisabb bírálót, Orbán Viktort és a Fideszt tekintik ellenpontnak, így meglehet, hogy hazai összefüggésben neki és mozgalmának néha hasznos lehet a KDNP-re hivatkozni.”