„A Századvégtől bírósági úton nyilvánosságra kényszerített munkákból azonban kiderül, hogy bőven készültek olyan közvélemény-kutatások is, amelyek előre figyelmeztették a kormányt terveik kockázataira, fogadtatásuk veszélyeire. Az ellenoldalon szívesen állítják, hogy Orbán Viktor tesz rájuk, ha szívének, ízlésének kedves, árkon-bokron keresztülviszi szándékát, de ez sincs egészen így. (Lám, beletörődött Felcsút focicsapatának kiesésébe is az élvonalból.) »Egy sima, egy fordított« alapon kötögeti hatalmi hálóját, úgy kalkulál, hogy táborának kohéziós ereje, kommunikációs zsonglőrködése »elviszi a balhét«, s számtalanszor alakult úgy, hogy a történések szintén a malmára hajtották a vizet. Amellett, bár sokat kopott valóságérzéke, néha képes a korrekcióra.
Megérzi, ha olyan adu kerülhet az ellenzék kezébe, amelyikkel tartósan ütni lehet, s visszavonulót fúj. Igaz, azt is sebbel-lobbal, váratlanul teszi, gyakran saját emberei körében is zavart okozva, akik buzgón fújják a régi nótát, mert az új kotta még nem ért el hozzájuk. Ezek az esetek bepillantást engednek a döntési mechanizmusba, abba az önkényes, rögtönzésekkel, hátsó szándékokkal és érdekérvényesítésekkel teli világba, amely átjárja a kormányzati munkát. Lassacskán minden gyanússá válik, ám ebből is építkezik a hatalom.