A választások ma Magyarországon nem pacifikálják a közéletet, a polarizáció – azaz a bal-jobb tengelyen besorolható szavazók, képviselők, pártok, illetve az elitek közötti távolság – egyre nagyobb.
„Sokan és sokszor leírták már korábban is, hogy az országhatáron belül több Magyarország épül, saját intézményrendszerrel, valósággal és vízióval. Távol vagyunk még attól, hogy a Hollandiaihoz hasonló oszloposodott társadalomként tudjuk leírni a magyart. Ugyanakkor látható ezekből a nyilatkozatokból is, hogy a politikai tér polarizációja egyre élesebb, a »Magyarországok« közötti átjárás egyre kisebb, mi több, most már nem is egyenrangú, és valós társadalmi felhatalmazással rendelkező ellenfélként tekintenek egymásra a politikai közösségek.
A magyar kormánypártok és az ellenzék tehát egyre inkább elszigetelődik egymástól, és a társadalom egy jelentős szeletétől. A választások képtelenek pacifikálni a politikai teret, a Fidesz-KDNP és az ellenzéki erők kölcsönösen megkérdőjelezik egymás legitimitását. Ugyanakkor az ellenzék a kormánypártoknál is nehezebb helyzetbe került, hiszen nem csak saját magát helyezte a »rendszerellenzékiség« szerepébe, de a kormányzat is az ellenzéki pártok rendszeren kívüliségét hangsúlyozta.
De a polarizálódás ellenére, ahogy már említettük, a holland példát és megoldást fenntartásokkal kell kezelnünk, hiszen a magyar helyzet esetében az egymással szemben álló politikai közösségek nem reprezentálják a társadalom egészét. A magyar lakosság több mint egyharmada a közvélemény-kutatások szerint nem tud, vagy nem akar a jelenlegi politikai paletta pártjai közül választani. A pártok közötti – holland típusú – kiegyezés, avagy a nagykoalíció tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a jelenlegi megosztottság felszámolásának, ugyanis ma már milliós nagyságrendű azon választók köre, akik jelenleg egy pártokon kívüli, harmadik Magyarországban élnek.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
A magyar boszorkányokról készült, gyönyörűen illusztrált néprajzi kötet a Bestiarium Hungaricum alkotóitól, benne Könyves Kálmántól a pap kenyerén ürülékké váló vajig.
Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézet programvezetője a Poltico hasábjain írt az Amerika és Európa között kialakult szakadékról.
